A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

TAKÁCS Béla – VERES László: A szoldobágyi és a szelestyei üveghuták története I.

szattal is próbálkozott a Károlyi család 1750-ben, de sikertelenül, mint később a parádi uradalomhoz tartozó recski ércbányászattal kapcsolatos vállalkozás is. Hasonló sorsra jutott a Salánkon létesített vashámor, ahová az ércet az illobai hegyekből szállították. A vasgyárat Károlyi Sándor alapította 1724-ben, de minden gondoskodása ellenére az üzem hosszabb-rövidebb megszakításokkal csak másfél évtizeden át működött. Károlyi Sándor iparfejlesztő tevékenységének köszönhető a Nyitra megyei Bánkesziben 1722-ben alapított textilmanufaktúra, amelyet azonban három év múlva a ráfizetés miatt Károlyi Sándor szintén a Nyitra megyei Nagysurányba helyezett át. Az üzem olcsó minőségű aba- és karasiaposztót állított elő, a termékeket főleg a katonaság vásárolta fel, vagy az uradalmak kocsisai, cselédei kapták járandóság fejében. A nagysurányi posztómanufaktúra jövedelmező vállalkozásnak tekinthető, mert Károlyi Sándor a gyapjút itt dolgoztatta fel, ennek ellenére a műhely csak 1743-ig működött. Avas-Felsőfaluban, Szatmár megyében gubakallómalmot létesített a Károlyi család, amelyet bérbe adott a nagykárolyi gubacsapócéhnek évi 360 Ft-ért. Károlyi István a Pest megyei Várpalotán 1822-ben létesített „posztókallót gyárépülettel és festőházzal" együtt, amelynek nagyságát bizonyítja, hogy Konitz Joachim zsidó bérlő évi 1127 Ft-ot fizetett árendába, a gyár értéke pedig 19 477 Ft volt. Sajnos ez a manufaktúra is hamarosan csődbe jutott, a bérlő 1827-ben már nem tudta az árendát fizetni a grófnak, de Károlyi István háromévi haladékot adott Konitznak, tehát a posztógyár 1830-ban még működött. Két timsógyár volt a Károlyi család birtokában: a nagymuzsalyi és a parádi fabrika. A Bereg megyei Nagymuzsalyon 1808-ban kezdte meg működését a timsógyár, amelynek termelése évről évre növekedett. 1826-ban már évi 1680 métermázsa timsót szállított az üzem főleg Debrecenbe, az itteni tímárok, valamint különböző papír- és textilgyárak számára. A parádi timsógyárat 1841-ben vette bérbe Károlyi György Grassalkovich Antal hercegtől évi 50 000 Ft-ért, de a bérleményhez hozzátartozott a timsós fürdő, a parádi gyógyvíz - csevice - árusításának joga is, illetve a fürdőház haszna. Egyrészt az erdők hasznosítása, másrészt az üveg- és szappangyártás számára nélkülözhetetlen hamuzsír értékesítése végett hozta létre a Károlyi család a hamuzsírfőző műhelyeket. A királydaróci uradalomhoz tartozó, Középszolnok megyében levő kegyei hamuzsírhutát 1766-ban alapították, illetve ebben az esztendőben 500 Ft árendát fizetett az uradalomnak két szatmári bérlő. A misztótfalusi uradalomban Illóban és Avasújfaluban, a fúzéri uradalomban, a Zempléni-hegységben folytattak hamuzsírfőzést. A hamuzsírhutát Füzéren Jankovich Antal bérlő az 1800-as évek elején alapította, de mert az árendás túlságosan kizsákmányolta a műhely munkásait, a Károlyi család 1822-ben a bérletet felmondta, a füzéri hamuzsírhutát házi kezelésbe vette. Az üzem termékét egyébként előbb Debrecenbe, majd Pestre szállították, mert Mayer Löwi pesti kereskedő többet fizetett az áruért. A hamuzsírhuták működése a múlt század közepén szűnt meg, amikor a hamuzsírt vagy szódát már vegyi módszerekkel állították elő. Témánk vonatkozásában elsőrendű jelentősége van annak, hogy milyen üveghuták működtek a Károlyi-uradalmakban a szoldobágyi és a szelestyei manufaktúrákon kívül? Az üveggyártáshoz szükséges alapanyagok két uradalomban, a füzéri és a parádi birtokrészen tették lehetővé a huták létesítését, mert ezeken a területeken volt „békasó", vagyis kvarchomok, és voltak hamuzsírfőző műhelyek, és ebből következően célszerűnek látszott a Károlyi család számára a már működő üveghuták további fenntartása, vagy új huták létesítése. 1740 körül alapította Károlyi Sándor a füzéri uradalomban, a Zemplénihegységben levő hollóházi üveghutát, amelyről az első adat 1742-ből található a családi levéltárban, szó szerint idézve: „a huta a magas hegyek völgyében épült s előzőleg száz 270