A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

MESTER Zsolt: Bükki paleolitikus barlangi lelőhelyek régészeti revíziója: három esettanulmány

esetleg olyan jelölés, amely alapján a darab hovatartozása kiderül. Számunkra az azonosító kapcsolja össze az illető leletet az eddig tárgyalt információkkal. Az azonosítót általában tussal ráírták a leletekre. Sajnos, olykor előfordul, hogy az évtizedek során egyegy jelölés lekopott, vagy olvashatatlanná vált, sőt az is, hogy a múzeumi leltári számmal letakarták az eredeti jelölést. A problémás darabok egy része azonban egyéb gyűjtőleltári információk vagy a publikációkban megjelent leletleírások alapján beazonosítható. Az, hogy a leletdarabon nincs semmilyen jelölés, jelentheti azt is, hogy a „bizonytalan fekvőhelyűek" közé tartozik. A továbbiakban három egészen különböző eseten nézzük meg, hogyan érvényesülhetnek a fenti elvek a gyakorlatban. Suba-lyuk Nyilvánvalóan a gazdag ősembermaradványoknak köszönheti a barlang azt a bőséget, amelyet szakmai és anyagi erőforrásban a feltárására és a feldolgozására összpontosítottak a nagy gazdasági válság ellenére is. Ásatását - Kadic O. jóváhagyásával Dancza János kezdte meg ínségmunka címén 1932. február 8-án, az embercsontok előkerülése után pedig május 2-tól Kadic személyesen irányította a feltárást, amelyet szeptember 30-án a kitöltés teljes kiásásával be is fejeztek. A példaértékű, komplex barlangtani monográfia a kor legjobb szakembereinek közreműködésével 1938-ban jelent meg (Bartucz eí al. 1938). Ez a méltán híres lelőhely képviseli témánk szempontjából az ideális lelőhely esetét. Feltárása folyamatosan, egyetlen kampány alatt történt, egységes szellemben, hiszen Dancza, aki Kadic gyakorlott előmunkása volt, kezdettől fogva a fentebb ismertetett rendszeres barlangásatási módszer szerint járt el. Gyűjtőleltára,

5 hosszanti és keresztmetszetei rendelkezésünkre állnak, s a leleteken láthatóak a gyűjtőleltári számok. Ily módon az egyes darabok előkerülési helye egyszerűen rekonstruálható. Mégis felmerül néhány probléma, amely bizonyos nehézségeket okoz: a) A gyüjtöleltárban - egy tévesztés folytán - a 450-499. sorszámokat kétszer adták ki. Ez azt jelenti, hogy például a leletanyagban 5 darabon látunk 450-es számot, amelyek közül 2 a 11. négyszög III. szintjében világosbarna (1 l-es számú) rétegben, 3 pedig a 22. négyszög I. szintjében világosbarna (14-es számú) rétegben került napvilágra. A megkülönböztetéshez segít, hogy ahol több darabot is összevontak egyetlen sorszám alatt, ott a darabok azonos jellegűek. b) A kitöltés rétegsorában a 10-es számú, sötétszürke réteg felettiek a barlang belseje felé is kiékelődnek (7. ábra). Emellett a világosbarna és a sötétszürke mészkőtörmelékes barlangi agyagból is kettő van, amelyeket Kadic ugyanazon réteg alsó illetve felső tagjának tekintett (Kadic 1938b: 33-34). Ezekre vonatkozóan a gyűjtőleltárban nincs jelölve, hogy adott esetben az alsó vagy a felső tagról van-e szó. Ez a körülmény csak azoknál az ásatási alapegységeknél okoz gondot, ahol az alsó és a felső tag összeér. A monográfiában közölt leleteloszlási táblázatok számadatai tükrében azonban úgy látszik, hogy Kadic ezeket az alsó taghoz sorolta. c) A barlang előterének ásatása közben a 4. négyszögtől kifelé is voltak leletek, ameddig a négyszögháló már nem terjedt ki. Ezt a területet „4. külső négyszög" néven jelölték a gyűjtőleltárban. Leletei a IV. és V. szintből származnak, de a két szintet nem választották külön. d) A barlang végében előkerült 5 darab lelet, amelyekre nézve nem jelölnek meg négyszöget, csupán a réteg színét. Ezek hovatartozása bizonytalan. Magyar Nemzeti Múzeum Adattár 3. S. I. 24