A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)
FRISNYÁK Sándor: A kultúrtáj kialakulása és terjedése Borsod vármegyében
fejlődésre, a gyertyán és a bükk megjelenésére, a mediterrán és szubmediterrán fajok bevándorlására (1. ábra). A domb- és hegyvidéki kocsányostölgy-erdők záródtak, az alföldi területeken az elegyes tölgyes erdősztyeppek, az égeres láp- és ligeterdők terjedtek el. 3 A klíma- és vegetációváltozás a korábbinál jobb ökológiai feltételeket biztosított a neolit kori társadalom számára. A neolitikumban (Kr. e. 5500-3400) az autochton fejlődés és a kívülről ért hatás (impulzus) eredményeként a Kárpát-medencében is megindul a termelő gazdálkodásra való áttérés. Az életformaváltás, a neolitikus forradalom a Kárpát-medencében Kr. e. 5000-től 4200-ig tartó folyamat volt. 4 A neolitikum (= újkőkor) embere kőbaltával irtotta a bozótot, a talaj müveléséhez kőből formált ásót, kapát, ásóbotot, az aratáshoz kalcedon és obszidián pengékkel ellátott szarvasagancs-sarlót használt. Ilyen termelőeszközökkel az újkökori embercsoportok csak kis területeket tudtak megművelni. A régészeti lelőhelyek alapján feltételezhető, hogy a neolit kori földművelők a Sajó alföldi völgynyílásában, a Miskolci-kapuban és Dél-Borsodban éltek. Gazdálkodásukra az irtásos (égetéses) földmüvelés volt jellemző. 5 A termőföld kimerülése (10-15 év) után más és más területeket müveitek meg lakókörnyezetükben. 6 A Bükk-vidéken a földmüvelés mellett hegyi pásztorkodással, kisebb közösségek kovabányászattal, kovaeszköz-készítéssel, őrlőkövek faragásával stb. foglalkoztak. A korszak vége felé a vármegye sík területein talajváltó gazdálkodást folytató /e//-telepek létesültek. A Kárpát-medence többi területéhez hasonlóan, itt is búzát, árpát és kölest termesztettek, kecskét, juhot és szarvasmarhát tartottak. Az emberek egy kisebb csoportja agyagedény-készítéssel foglalkozott („vonaldíszes kerámia"). A szubboreális (bükk-) fázisban, Kr. e. 3000 és 600 közötti klímaromlás, a hüvös-nedves éghajlat másféle alkalmazkodást-életmódstratégiát kívánt. A rézkorban (Kr. e. 3800-1900) a komplex földművelő-állattenyésztő gazdálkodás dominanciáját a. pusztai és erdei legeltető állattenyésztés váltotta fel (Borsodi-ártér, Borsodi-Mezőség, Sajó- és Bódva-völgy, Ózdimedencedombság). A neolit kori állandó jellegű települések - köztük a dél-borsodi tellek - a rézkorban többnyire megsemmisültek, a pásztornépek ez idő tájt átmeneti szállástelepeken éltek. A Kr. e. 1900-tól 800-ig tartó bronzkorban továbbra is az állattenyésztés maradt a gazdasági élet alapágazata, de mellette fejlődött a földmüvelés, az agyag-, bőr-, csont-, szövő-fonó- és fémfeldolgozó ipar is. (A fémöntésre és -feldolgozásra utaló nyomok és leletek Ároktő-Dongóhalom, Bükkaranyos, Diósgyőr, Kistokaj és Tibolddaróc térségéből kerültek elő.) A környezethasználat és átformálás regionális különbségei alapján elkülönülő csoportok, eltérő jellegű kultúrák alakultak ki. 7 A bronzkor első felében - a fémeszközök fokozatos elterjedése ellenére - még az agancs-, csont- és kőszerszámok túlsúlya jellemzi a mezőgazdaság termelőeszközhasználatát. A földművelés mind az alföldi, mind a domb- és hegyvidéki tájakon kialakult. 8 A művelt területek a Dél-Borsodi síkság ármentes térszíneit foglalták el, pl. a Borsodi-ártér 5-6 m-re kiemelkedő homokfelszíneit (Tiszakeszi-Szódadomb) és a BorsodiMezőség magasabb részeit (Mezőkeresztes, Mezőkövesd, Mezőnyárád stb.). A bronzkor utolsó harmadában Mezőcsát környékén 200 km -nyi területen 14 teli-telepen foglalkoztak váltógazdálkodásos földműveléssel 9 A Bükkalját tagoló völgyekben irtásföldeken 3 Medzihradszky Zs.-Járainé Komlódi M., 1996.; Somogyi S., 2000. 4 Kristó Gy., 1998. 5 Révész L., 1994/a. 6 Bónal., 1984/a. 7 Bónal, 1984/a.; Fülöp J., 19S4.; Révész L., 1994/a, 1994/b. 8 Bónal., 1984/a. 9 Révész L., 1994/a, 1994/b. 214
