A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

RINGER Árpád – MESTER Zsolt: A Szeleta-barlang 1999-2000. évi régészeti revíziójának eredményei

közelébe, a 4. réteget pedig az Arcy-Stillfried interglaciálisra helyezte. Eszerint a FejlettSzeletien lényegében a Felső-Pleniglaciálisra datálódik. Ezt erősíti meg a 6a rétegen nyert 22 ezer év körüli l4

C koradat is. A 4. rétegre javasolt Arcy-Stillfried interstadiális kort igazolni látszik, hogy a közvetlen felőle vett 14

C minta kora >25 200 év B.P., fekvője pedig a már ismert 32 580±420 év B.P. KONKLÚZIÓ A Szeleta-barlang 1999-2001 közötti archeo-, bio- és litosztratigráfiai revíziós programjának első évében a barlang leggazdagabb leletanyagot szolgáltató - 1906-tól 1913-ig végzett folyamatos feltárása - artefaktjainak vizsgálata egészen új kép kialakítását eredményezte. Mint ahogyan ez logikusan várható is volt, kiderült, hogy a nagy méretű, D felé nyíló, rendkívül kedvező fekvésű barlangban a középső- és felső-paleolitikumban nem csak a Bükki-Szeletien-kultúra népe telepedett meg ismételten. A Bábonyien-Szeletien techno-tipokomplex legidősebb leletanyaga mellett már a Kadic-féle 2. rétegben jelen vannak a Jankovichien- és a Taubachien-kultúra emlékei is. De valószínűleg már itt feltűnik a Moustérien I. és II. A Bábonyien és Taubachien az eddigi vizsgálatok szerint a világosbarna 3. réteg VI. szintjéig jelentkezik. A bábonyien elemek azonban a Korai-Szeletai végéig, sőt a Fejlett-Szeletaiban is folyamatosan megtalálhatók. A Jankovichien a Fej lett-Szeletai vörösesbarna 5. rétegéig (II—

III. szint) kíséri a Bábonyien techno-tipokomplexet. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a dunántúli központú kultúra Gábori-Csánk

37 véleményével szemben 35 ezer év B.P.-tői jóval fiatalabban felfut a Felső-paleolitikumban. A Moustérien I. a Korai-Szeletai világosbarna rétegének VI. és V. szintjében a leggyakoribb, de nyomai még a Fejlett-Szeletai világosszürke és sárga rétegében (6-6a) a legfiatalabb II. és I. szintben is kimutathatók, 26-22 ezer év B.P. körül. Nagyjából ugyanez a helyzet a Moustérien II-vel is. Ez már a Korai-Szeletai világosbarna rétegének VIII. szintjétől gyakoribbá válik, de még a fiatalabb Felső-paleolit szintekben, a 3. réteg tetején és a 4. sötétszürke rétegben is nagy gyakoriságot mutat. Sőt, jelenléte a FejlettSzeletien szintjében is adatolható. A fentiek arra hívják fel a figyelmet, hogy a Bükk hegység K-i felén, a Szeletabarlang környékén a középső- és felső-paleolitikum idején az eddig ismertnél több kultúra élt és fejlődött egymás mellett. A középső-paleolitikum pedig egészen késői Felsőpaleolit korú továbbélést mutat. A Szeleta világosbarna 3. rétegének felső szintjében nem zárható ki egy bükki típusú Aurignacien I. betelepülés. Az aurignacien elemek, amelyek a Bükki-Szeletien kísérőiparához is tartoznak, részletes vizsgálata azonban még további munkálatokat kíván. Kétségtelen, az ún. Fejlett-Szeletien levéleszközök már a barlang III. szintjében, a vörösesbarna rétegben egyértelműen jelen vannak. Nyersanyagukat, vastagságukat, technológiai-tipológiai sajátosságaikat tekintve a korai-szeletai 3. réteg levéleszközeinek egy jelentős része ezek genetikus előképének határozható meg, noha ezek különböző mértékben „concassé"-k. A Fejlett-Szeletait kísérő aurignacien és gravettien elemek már a 3. rétegben jelen vannak. A Gravettien jellegű tompított hátú pengék meglepően idős szintből kimutathatók. Egy tipikus darab a főfolyosó végén a világosbarna réteg IV. szintjéből került elő. Kevésbé tipikus tompított Gábori M.-Csánk V., 1993. 16