A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

SÁRKÖZI Sebestyén – NOVÁKI Gyula: A történeti Abaúj-Torna megye várai (Az őskortól a kuruc korig) II.

1992-1995 között történt meg a templom életveszélyessé vált födém- és tetőszerkezetének átépítése, majd ennek kapcsán és részben ezt követően is a templom és környezetének komplex régészeti-műemlékvédelmi feltárása és kutatása is megtörtént Tamási Judit, majd Balázsik Tamás közreműködésével.

61 A fentiek, valamint Balázsik Tamás kutatásai alapján Szikszó erődítményének története az alábbiakban összegezhető: A jelenleg is fennálló templom Szikszó ugyanazon a helyen álló feltehetően harmadik temploma, amelynek építésére egy 1387-ből származó írott adat is utal, de az építkezés több szakaszban a 15. század legvégéig elhúzódott. A régészeti kutatás a templomot körülvevő korábbi körítőfalat a gótikus templom építéséhez kapcsolva 15. századinak határozta meg, annak alapozása alatt megfigyelt leletek és rétegjelenségek alapján, egyben a korábbi templom(ok) körüli temetőt övező árok maradványait is azonosítani lehetett. A 15. századi körítőfal 170 cm vastag volt, alapozási mélysége a fal mai külső oldalán közel 2 m mélységben mutatkozott. Miskolc 1544-es török általi elpusztításával egy időben kerülhetett sor a templom védekezésre való felkészítésére. Feltehetően már a megerősített templomot említhette várként Perényi Ferenc egy 1560ban írt zálogosítási levélben, amelyben a 4000 forintban lekötött település mellé a várat is feleségének, Bebek Katalinnak zálogosította el, hogy a várost senki el ne vehesse tőle. Szikszó adójára azonban a török is igényt tartott, így a mezőváros 1558. október 13-i felégetése, 1566-os, 1567-es, 1573-as és 1577-es kirablása az adófizetés folyamatosságát biztosító intézkedések lehettek. A támadások elől a lakosság a templomban talált menedéket, mint 1566-ban is, amíg segítség nem érkezett. 1577-ben pedig a Márton-napi vásár idején támadta meg Szikszót a török, amikor a lakosok a templomban misét hallgattak, így a templom kerítésénél - a középkori körítőfalnál - próbáltak ellenállni, de ez nem sikerült, így csak maga a templom adott menedéket, ahonnan eredményesen ellenálltak. Komolyabb erődítési munkákra Szikszón csak az 1580-as évekből van adat. Egy 1586. évi levél szerint a szikszóiak engedélyt kértek földesuruktól, Perényi Györgytől, hogy a Magyar-hegyen álló elhagyatott Szent János-kápolna köveit hordhassák le az erődítésekhez.

62 A budai pasa 1588. január 23-i levelében arról panaszkodik Ernő főhercegnek, hogy a szikszóiak nem fizették az adót, hanem a végvári kapitányok segítségében bízva inkább palánkot építettek. A pasa egy másik, 1588. októberi levele szerint a „kastél" védelmére a főherceg ágyút és tarackot is adott.

63 1588. október 8-án délután támadta meg a török Szikszót, melynek lakosai nagyrészt már elmenekültek, csak egy kisebb csoport szánta el magát a védekezésre és az erődített templomban húzódott meg. Hősiesen felvették a küzdelmet a túlerővel, de egyre beljebb szorultak, elvesztették a palánkot, a templomot, s már csak a toronyban tartották magukat néhányan. A források ellentmondanak a tekintetben, hogy sikerült-e nekik kitartani a felmentő sereg megérkezéséig. Eközben a törökök kirabolták és felgyújtották a várost.

64 A Szikszó látképét megörökítő, első fennmaradt ábrázoláson, amely a török feletti 1588-as győzelmet propagáló beszámoló illusztrációjaként jelent meg, csak a házakkal 61 Ezúton köszönjük meg Balázsik Tamásnak, hogy „A szikszói református templom" című kutatási eredményeket tartalmazó javított kéziratát rendelkezésünkre bocsátotta. 62 Balázsik T., i. m. passim.; Balázsik T., 1999. 171-177.; Szabó A., 1999. 852. 63 Csorba Cs., 1980. 85.; Németh G., 1986. 60.; Balázsik T., i. m. passim.; Balázsik T., 1999. 177. 64 Szabó A., 1999.855. 159