A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

B. HELLEBRANDT Magdolna: Putnok-Pogonyi-puszta vízivára

Hubay Miklós hitelesítette. Érdekességként jegyzem meg, hogy később nem csak a szántóföldet és a rétet, hanem a legelőt és az erdőt is fel kellett osztani, ennek végrehajtásáról az 1853. március 2-án kelt nyílt parancs rendelkezett. Ezen is pereskedett Hubay Pál és Gr. Serényi László. A töltésen levő földek pere is folytatódott. A tagosítási iratok között van egy jegyzőkönyv, melyet 1872. június 27-én vettek fel. A bíróság részéről jelen volt a törvényszéki bíró, Fornét Jenő, a jegyzőkönyvvezető és Papp Ábrahám, hitelesítő mérnök, valamint Kalas Benjámin mérnök. Az ügyfeleket hosszan, név szerint sorolták fel. Tárgy a putnoki tagos szabályozási perben az előmunkálatok hitelesítése a f. évi 3015/872 számú végzéssel a mai napon a helyszínre kitűzött tárgyalás. Ali. pontban olvashatjuk: A héti határon a Vas András kiegyenesítő vonalától kezdve a vasút és a töltés közti területen kikapja szántóföld illetőségét Herepy Bertalanná, Sturmann Katalin, stb. Gondoljunk vissza az előzőekre, a vasút Miskolc-Bánréve közti szakaszának megnyitása az előző évben, tehát 1871. júniusában történt.

9 Még egy iratot ismerünk a 19. század végéről, egy kéziratos térképet, mely Putnok határát ábrázolja. A nyugati szélen (6. kép) a Tilalmas pásttól nyugatra látható „Két sáncz közi" megnevezés egy földterületen, mely hat részre osztott. Az alatta levő írás hitelességgel bizonyítja, „miszerint ezen térkép és a hozzá tartozó földkönyvvel együtt tett próbamérésekkel összehasonlíttatván, a jegyzőkönyvben foglalt változások keresztül vitelének tökéletesen megegyezőnek találtatott" és hitelesíttetett. Kelt Putnokon 1880. június 18-án. Beliczai László hitelesítő mérnök és Fornét Jenő törvényszéki bíró írták alá a dokumentumot. Mindezen iratokból számunkra az derül ki, hogy a 19. században a földvár töltése, kettős sánca még látható volt. Nyilvánvaló az is, hogy ezen a területen jó volt a föld, hiszen az árkok kiásása után a sánc magasításához a környező területek felső részét, a humuszt halmozták fel, s ez háromezer év múlva is termékenyebb volt, mint amiről lehordták. A területet többször bejártam, s a Sajóhoz viszonylag közel, a Mocsár-dülő délnyugati részén látható enyhe dombháton találtam késő bronzkori - kora vaskori települést. A leletanyag a következő: - Vastag, szürke edény oldaltöredéke. Hossza 6,2 cm. - Szürkésbarna edény oldaltöredékei. H: 3,6-5,3 cm. - Gömbölyített aljú tüzikutya töredéke. Világosbarna, belül sötétszürke. H: 4,8 cm. - Őrlőkő szélének töredéke. Legnagyobb vastagsága 3,2 cm. H: 10 cm. - Világosbarna, különböző edények oldaltöredékei. H: 2,6-6 cm. - Sötétszürke oldaltöredékek. H: 3-5,5 cm, 10 darab. - Világosbarna edények oldaltöredékei. H: 3,1 - 5,5 cm, 4 darab. - Simított felületű oldaltöredékek, egyik felük szürke, a másik világosbarna. H: 3,3 cm. - Téglavörös színű, ívelő oldaltöredék. H: 1,8 cm. - Téglavörös színű vastagabb oldaltöredék. H: 4 cm. - Vöröses színű, szemcsés anyagú edény faltöredéke. H: 3,6 cm. - Belül világosbarna, kívül szürkés, vastagabb edény faltöredéke. H: 5 cm. - Világosbarna és sötétszürke oldaltöredékek. H: 3-4,6 cm. Hat darab (7. kép 2.). - Világosbarna, szürke törésfelületű perem- és oldaltöredék. A perem felé az edényfal elkeskenyedik. Peremhossz 2,9 cm. (7. kép 3.) - Orsógomb fél töredéke. Világosbarna, kettőskúpos. Átm.: 3,4 cm (7. kép 6.). - Vaskos edény oldaltöredéke egy bütyökfogóval. Törésfelülete szürke. H: 6 cm (7. kép 11.). - Sötétszürke, behúzott peremű tál perem- és faltöredéke. Peremhossz 2,4 cm (7. képi.). - Sötétszürke, szemcsés anyagú edény perem- és faltöredéke. A perem felső része legömbölyített. Peremhossz: 2,6 cm. 9 Balogh B., 1894. 191. 135