A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

B. HELLEBRANDT Magdolna: Putnok-Pogonyi-puszta vízivára

PUTNOK - POGONYI-PUSZTA VÍZIVÁRA B. HELLEBRANDT MAGDOLNA A Sajó mentének és partvidékének térképét tanulmányozva feltűnt a 10 000-es térképen Putnok nyugati határában, Hét-Zsoldosteleptől nyugatra a szintvonalak által kirajzolódó patkó alakú ív (1. kép). Ez a sáncív emlékeztetett a hejőkürti földvár légi felvételén látható sánc ívére.

1 A félkörív Bánréve község keleti széle és Putnok-Pogonyi-puszta, valamint Hét között, szinte a települések házai közé szorult, lényegében a sánctól nem építkeztek beljebb. Az 1949-es 50 000-es léptékű térképen a sánc kettős íve nyomon követhető a vasútvonaltól délre. Ma a helyszínen szinte egyöntetű sík ártéri vidék tárul elénk (2. kép). A fényképfelvétel Pogonyi-pusztától délre, Hét-Varjúdomb nyugati lejtőjénél készült, az Akácfa utca házai mögött, azoktól nyugatra, a kertek aljánál. Láthatók nyugatra Bánréve, keletre Pogonyi-puszta házai. A földvárat az 1950-es, majd az 1970-es években elplanírozták, elszántották a nagyüzemi gazdálkodás idején. Fónagy János közlekedési miniszter a termelőszövetkezet elnöke volt Putnokon az 1970-es években, s elbeszélése szerint emlékszik a sáncra. A Hadtörténeti Múzeum Térképtárában több légi felvételen megtalálható az erődítés. Az 1952-es repülési év térképszelvényén

2 patkó alakú sötét ív látható Bánréve keleti határa és Pogonyi-puszta között (3. kép). A patkó két vége között 1100 méter a távolság, erre a vonalra merőlegesen az ív legszélesebb része 600 méter. A sánc déli, folyó felől nyitott részétől délre egy terasz látható, mely a Mocsár-dűlőig ér, s innen újabb 600 méterre folyik ma a Sajó. A légi felvételen jól látszanak a Sajó mai kanyarulatai, és a számtalan régi meder. Gömör vármegye katonai leírása az 1780-as években íródott,

3 s a Sajóról feljegyezték, hogy mélysége három és fél láb, heves esőzésekkor gyakran kiont, a mezők évente víz alá kerülnek, de azután teljesen kiszáradnak. A mocsarakról Balogh Béla is írt,

4 s arról is említést tett, hogy a Malom-csatorna ásásával, valamint a Málé patak, ma Keleméri patak szabályozásával igyekeztek a területet a földművelés számára hasznosítani. 2000 nyár elején, amikor a helyet bejártam, már szárazság volt, de az egykori sánc mellett mocsaras volt a terület, keletre a csatorna húzódott, s a Keleméri patak. Délre a Sajó ártere, a Mocsár-dűlő övezte a régészeti objektumot, mely nevével is jelzi, hogy itt természetes a védelem. Valóban, csak északról kellett sáncot építeni. Bánréve nyugat-keleti irányú főútja földútként folytatódott a földváron át Pogonyi-pusztára, de ennek a felszínen ma már nincs nyoma. Az 1956-os légi felvételen még látszik,

5 de a tőle délnyugatra levő földvárszakaszt jelző sötét, humuszos föld elszíneződése már eltűnt, elszántották, csak külső széle ível, valószínű, hogy a külső árok vonala (4. kép). 1 Hellebrandt M., 2000 b. 90. 2 Filmkép sz. 113/384., Nyt. szám 3592. 3 Csorba Cs., szerk. 1993. 74. 4 Balogh B.,1894. 16-17. 5 Hadtörténeti Múzeum Térképtár. Film/kép sz. 367/317. Nyt. szám 3760. 127