A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

SZAKMÁNY György: Felsővadász-Várdomb neolitikus és bronzkori kerámiatípusainak petrográfiai vizsgálata

nő készítést feltételez. Ezt a szöveti inhomogenitás szintén megerősíti. Az inhomogenitáshoz hozzájárul, hogy két elkülönülő rész között finomszemcsés, valószínűleg karbonátdús anyag is található. Ennek értelmezése további vizsgálatot kíván. Bükki kultúra, bekarcolt díszű finomkerámia, „ b " típus (Felsővadász 8/5 a jelű minta) Szöveti jellemzők: A kerámiatöredék irányított szövetű, csaknem palás megjelenésű, amelyet az igen finom szemcsés rétegszilikátok jelölnek ki, néhol kétirányú palásság nyomaival, amelyek mintegy 60 fokot zárnak be egymással. Nagyon sok (14,8%) és változatos idegen kerámiatöredéket tartalmaz. Az alapanyag 1 nikollal közepesen sötét okkersárga, keresztezett nikolokkal hasonló színű és megjelenésű, egyáltalán nem izotróp. Általában keskeny, nyúlt, de mégis szabálytalan alakú, illetve oldalfalú, nagy mennyiségű pórust tartalmaz, amelyek általában összefüggenek egymással. A közepes mennyiségű (10,2 %) törmelékszemcse nagyon rosszul osztályozott, elnyújtott 2 maximumos görbével jellemezhető szemcseméret-eloszlású, gyenge hiátussal 220-300 um között. Az átlagos szemcseátmérő 70, illetve 400 (ím körüli érték, a maximális szemcseátmérő 1000 um (leszámítva egy-két nagyobb mészkőtörmeléket). A kisméretű szemcsék szilánkosak vagy gyengén koptatottak, a nagyobbak gyengén-közepesen koptatottak. A minta jellegzetessége a külső falon megfigyelhető vékony, 250-300 um-es szegély, amely sok (37,3%) jól osztályozott, uralkodóan 30-50 (ím méretű törmeléket tartalmazó agyagból áll. Törmelékes elegyrészek: Kvarc: Általában hullámos kioltású (metamorf eredetű), szilánkos szemcsék. Polikvarc (kvarcit): Általában nagyobb méretű a kvarcnál. A kisebbek szilánkosak, a nagyobbak gyengén koptatottak lehetnek. A kvarciton belül az egyes kvarcszemcsék beöblösödött vonalak mentén, illetve gyengén kifejlődött szutúrák mentén kapcsolódnak egymáshoz. Ezzel együtt néhol megfigyelhetők az alszemcsék kialakulásának kezdetei is. Csillámos kvarcit: Finomszemcsés kvarcit, amelyben elsősorban kisméretű, orientáltan elhelyezkedő biotit fordul elő. Mikrokvarcit: Mikrokristályos kvarcszemcsékből álló törmelék, valószínűsíthetően tűzkőtörmelék. Kalcedon: Jól kerekített, kalcedonná átkristályosodott kovaszemcse. Nem zárható ki radiolária eredete sem. Plagioklász: Nagyon kis mennyiségben jelenik meg önállóan, a granitoidoknak viszont gyakori elegyrésze. Káliföldpát: Viszonylag jelentősebb mennyiségben és nagyobb méretben előforduló elegyrész, általában üde, de esetenként erősen szericitesedik. Muszkovit (szericit): Kis mennyiségű, nagyon vékony pikkelyek. A kerámiatöredék szegélyében azonban jelentősen megnő a mennyisége. Turmalin: Zöld-kékeszöld pleokroizmusú, nyúlt, idiomorf, apró szemcsék (hasonlóak a többi mintában előfordulókhoz). Gránát: Elvétve előforduló néhány színtelen, szilánkos szemcse. 117