A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

SZAKMÁNY György: Felsővadász-Várdomb neolitikus és bronzkori kerámiatípusainak petrográfiai vizsgálata

A töredék külső szegélyén vékony, 80-150 um-es bevonat figyelhető meg, amelyet nagyon finom szemcsés, feltehetőleg iszapolt anyagnak a külső rétegre való „rákenésével" alakítottak ki, és amely az alatta levő réteg felszíni egyenetlenségeit is elsimította. Törmelékes elegyrészek: Kvarc: Csaknem valamennyi monokristályos kvarcszemcse hullámos kioltású, ami metamorf kőzetből való származásra utal. Általában szögletes, szilánkos megjelenésű szemcsék. Kvarcit (polikvarc): Durvakristályos, hullámos kioltású kvarcszemcsékből álló, gyengén koptatott, általában nagyméretű törmelékes elegyrészek. Mikrokvarcit: Nagyon ritka elegyrész, a megjelenése alapján tűzkő eredetű lehet. Mikrit (mikrokristályos mészkő): Általában jól lekerekített, gyengén koptatott törmelékek. Fillit: Nagyon ritka elegyrész, szericitből és nagyon finom szemcsés kvarcból álló, jól fóliáit törmelék. Muszkovit (szeriéit): Pikkelyei ritkán önállóan is előfordulnak. Idegen kerámiatörmelék: Igen nagy mennyiségben és változatos formában, változatban megjelenő elegyrész (I. tábla, 5. fénykép). Gyakran koptatott, esetenként azonban szögletes törmelékei is előfordulnak. Minden fajtájára általánosan jellemző, hogy éles határral érintkezik a mátrixszal. A leggyakoribb változatában viszonylag sok 20-50 um-es, néha nagyobb, max. 100 um-es szemcse (szilánkos kvarc, szeriéit, leukoxénesedett opakásvány) van, ezek mellett néhol mikrites karbonát is található. Ez a típus általában koptatott, kerekített, és feltehetően korábban nem került kiégetésre, csak szárításra. Tehát vagy csak kiszárított, de nem kiégetett kerámia félkész termékek, vagy kiszáradt agyag-aleurolitos agyagcsomók voltak, melyek így kerülhettek közvetlen felhasználásra a készítés során. A másik típusú idegen kerámia egészen sötétvörös, csaknem opak mátrixú, tömött szövetű, benne igen apró (2-5 um) kvarcszemcsék vannak. Ezek általában szilánkosak, szögletesek, esetenként azonban gyengén koptatott darabok is megfigyelhetők. Megjelenésük alapján inkább agyagos kiégett törmelékek lehetnek. A harmadik, igen ritkán előforduló idegen kerámia változat mátrixa —feltehetően a benne eredetileg előforduló szerves anyagtól — egészen sötét szürkésfekete-fekete. Törmeléket általában nem tartalmaz, elvétve nagyon apró kvarcszemcsék előfordulhatnak. A szerves anyag kiégése következtében ezek általában nem annyira tömött szövetűek, hanem porózusak. A fentieken túl ebbe a csoportba sorolhatjuk azokat a biztosan meghatározható kiégett agyagcsomókat, amelyek viszonylag jól kerekítettek, vörösesbarna-sárgásbarna színűek, belső szerkezetükben sávosak, nagyon finom szemcsések és törmelékes elegyrészt egyáltalán nem tartalmaznak. Értelmezés: A minta anyagának erős inhomogénitása és az egyes részek kapcsolata alapján a kerámiát feltehetően különböző darabokból (törmelékdarabok? hurkák? szalagok?) tapasztották össze, vagy a készítés során egyáltalán nem homogenizálták az alapanyagot (I. tábla, 6. kép). A készítéshez nagy tömegben használtak fel kiszáradt agyagtörmelékeket. Az anyagot tekintve leginkább az a valószínű, hogy közvetlenül használták fel egy folyóvíz-patak finom agyagos-aleurolitos hordalékát, vagyis a kerámia ténylegesen helyi 113