A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

RINGER Árpád – MESTER Zsolt: A Szeleta-barlang 1999-2000. évi régészeti revíziójának eredményei

A fentiekkel ellenkezőleg Simán K. Szeletával kapcsolatos tanulmányaiban a Korai- és Fejlett-szint között egy meddő és egy tiszta aurignacien réteget feltételez, amelyek kizárják a két szint genetikus kapcsolatát. Simán a barlangban két különböző levéleszközös ipart különböztet meg, amelyekből a fiatalabb tulajdonképpen egy levéleszközös Gravettien.

20 Ringer 1993-ban az Északkelet-Magyarország felső-pleisztocén kronosztratigráfiájáról írt munkájában a Szeleta 2. rétegét az utolsó Eem interglaciális optimumával, a 4. réteget pedig az Arcy-Stillfried B interstadiálissal párhuzamosította.

21 A 2. réteg leletanyagát tekintve előbb a Bábonyient mutatta ki, majd a Taubachienre hívta fel a figyelmet. így a 2. és 3. réteg Vértes által felvetett (lásd fentebb) kontakt kapcsolatát igazolta, másrészt az addig meghatározatlan „Moustérien" ipar besorolására tett javaslatot.

22 A SZELETA-BARLANG JELENLEGI REVÍZIÓJA Kadic ásatási módszere és a revízió lehetőségei A „Bársony-házi szakócák" néven ismert első miskolci paleolitikus leletek nyomán hosszú vita bontakozott ki Herman O. és a geológusok között, amelynek középpontjában a pattintott kőeszközök kora állt. Mivel a város területén végzett kutatások nem tudtak megnyugtató választ adni e kérdésre, - Herman O. kezdeményezése nyomán - Kadic O. megbízást kapott a bükki barlangok átkutatására, hogy további bizonyítékokat keressen a jégkori ember létezésére a régióban.

23 Kadic, hogy teljesíthesse a küldetést, a leletek korának megállapítására helyezte a hangsúlyt. Kidolgozta a barlangok rendszeres ásatásának módszerét, amelyet bükki prehistorikus kutatásainál kezdettől fogva, vagyis a Szeleta 1906-os ásatásától kezdve alkalmazott. Szerencsére publikálta módszerét,

24 így jobban megérthetjük, hogyan is zajlottak a régi ásatások, valamint jobban értelmezhetjük a ránk maradt dokumentumokat. Első lépésként a kutatók felmérték a vizsgálni kívánt barlangot, elkészítették az alaprajzát, majd felállították azt a négyszögháló rendszert, amely a munkálatoknál topográfiai támpontként szolgált. A kitöltés feltárása a négyszögek szerint zajlott. A négyszögeken belül megkülönböztették és külön kezelték az eltérő jellegű üledékből álló rétegeket. A rétegektől függetlenül egy mélységi szintekben való tagolást is érvényesítettek. A Szeleta-barlang esetében 2 m x 2 m nagyságú négyszögekkel és 0,5 m-es mélységi szintekkel dolgoztak. Ezen ásatási egységek (adott négyszög adott mélységi szintjének adott rétege) szerint gyűjtötték be az ősrégészeti és az őslénytani anyagot, s gyűjtőleltári számmal jelölték meg azokat. A gyűjtőleltár azonos számának rovataiban rögzítették az előkerülési adatokat. Az egyes négyszögek feltárása után rajzban felvették a függőleges metszeteket, s ezek nyomán készítették a barlang hossz- és keresztmetszeteit. Ezekre a dokumentációkra alapozva a mai kutatók képesek rekonstruálni az ásatás során napvilágra került darabok topográfiai és sztratigráfiai helyzetét. Ez azután lehetővé teszi, hogy a régi kutatókéinál részletesebb vizsgálatokat végezzünk, új kérdéseket ves20 Simán K, 1990, 1995. 21 Ringer A., 1993a 129. 22 Ringer A., 1989; 1993a. 23 Kadic O., 1934 15-24. 24 Kadic O., 1914, 1915a 157-158, 1915b. 10