A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

SZAKMÁNY György: Felsővadász-Várdomb neolitikus és bronzkori kerámiatípusainak petrográfiai vizsgálata

FELSŐVADÁSZ-VÁRDOMB NEOLITIKUS ÉS BRONZKORI KERÁMIATÍPUSAINAK PETROGRÁFIAI VIZSGÁLATA SZAKMÁNY GYÖRGY BEVEZETÉS Kerámialeletek vékonycsiszolatból történő polarizációs mikroszkópos vizsgálata nemzetközi viszonylatban hosszú évek óta általánosan elterjedt. Magyarországon eddig viszonylag kevés munka foglalkozott kerámiaminták vékonycsiszolatból történő petrográfíai vizsgálatával, pedig ezt a módszert már a 19. század végén a kor egyik leghíresebb mineralógusa-petrológusa, Szabó József is alkalmazta neolitikus anyagok feldolgozása során (Nyáry, 1881). Nálunk eddig elsősorban római kori amphorák (Józsa-Szakmány, 1987; Józsa et al., 1994), bronzkori és kelta leletek (pl. Bohn, 1964; Gherdán, 1999), valamint neolitikus kerámiatöredékek szórványos vizsgálata (pl. Nyáry, 1881; Szakmány, 1996) történt ezzel a módszerrel. A polarizációs mikroszkópos petrográfiai vizsgálatok egyrészt a kerámiákban megtalálható törmelékes elegyrészek, a soványítóanyag minőségi és mennyiségi összetételére, másrészt a kerámia szöveti-szerkezeti sajátságaira vonatkozóan ad információt. Soványító-anyagnak nevezzük a 15 um-nél nagyobb méretű szemcséket és a nem képlékeny fázisokat (Maggetti, 1979), amelyek lehetnek természetes eredetűek (az agyagból származóak), illetve a kerámia készítője által szándékosan az agyaghoz kevert egyéb anyagok (pl. kőzettörmelék, homok, összetört, „idegen" kerámiatöredékek, szalma stb.; Maggetti, 1994). Az „idegen" kerámiatöredékek szintén változatosak lehetnek. Ide soroljuk a korábban ténylegesen kiégetett és öszszetört kerámiákat, a kiszárított, de nem kiégetett edények darabjait és a kiégetett agyagdarabokat is. Ezeket egymástól, valamint az agyagban eredetileg is meglevő agyagpeHetektől és agyagos soványítóanyagoktól gyakran igen nehéz elkülöníteni (Whitbread, 1986). A fentiek alapján a petrográfiai vizsgálatok eredményei számos újdonsággal egészíthetik ki a régészeti feldolgozás során kapott eredményeket, különös tekintettel a minták nyersanyagának származását és a kerámiakészítés technológiáját illetően. Megfelelően nagyszámú mintasorozat esetében a minták közötti kapcsolatok felderítésében is a régészek segítségére lehet. Munkánk során Felsővadász-Várdombról származó makroszkóposán elkülönített anyagtípusok (Csengeri, 2000; uő., 2001, ebben a kötetben) példányait vizsgáltuk meg, és írtuk le részletesen. A minták részben a neolitikus bükki kultúrából származó házi és díszkerámiák töredékei, részben bronzkori házi kerámiák darabjai voltak (Csengeri, 2000). A feldolgozást és a leírást a korábbi munkáink tapasztalatai alapján összefoglalt módszer (Szakmány, 1998) szerint végeztük. A szöveti jellemzők leírása után a kerámiatöredékek soványítóanyagát alkotó törmelékes elegyrészek jellemzését adjuk meg, amelynek térfogatszázalékos összetételét is meghatároztuk (I. táblázat). Az egyes minták, illetve összetartozó mintacsoportok leírása után a lehetséges származási helyről adunk információt, illetve megkísérelünk gyártástechnológiai következtetéseket levonni, 107