A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

DUDÁS Miklós: Kelet-cserháti kutatások (Accipitriformes, Falconiformes, Ciconiiformes és Corvidae) az 1989-től 1997-ig terjedő időszakban

KELET-CSERHÁTI KUTATÁSOK (ACCIPITRIFORMES, FALCONIFORMES, CICONIIFORMES ÉS CORVIDAE) AZ 1989-TŐL 1997-IG TERJEDŐ IDŐSZAKBAN DUDÁS MIKLÓS Bevezetés A terepi felmérések elsősorban a mintegy 7 ezer hektáros védett területre koncentrálódtak (észak-déli tengely: Márkházától Bujákig, kelet-nyugati tengely: Mátraszőlőstől-Zsunypusztáig terjedt), de több mint 5 ezer hektár nem védett rész is belekerült a feltáró munkába. (Észak-déli tengely: Nagylóctól Bokorig, kelet-nyugati tengely: Herencsénytől Hollókőig terjedt). A kutatás célja az volt, hogy átfogó képet kapjunk a térség nappali ragadozómadár-állományának nagyságáról, fészkelési viszonyairól és eloszlásáról. Továbbá választ keresni arra, hogy az egyes kihasználható táplálékforrások milyen limitáló szerepet töltenek be, az itt előforduló karakter ragadozómadár-fajok mennyiségi viszonyaiban. Végezetül feltárni s felhívni a figyelmet a veszélyeztető tényezők jelenlétére és állományszabályozó szerepükre. Ez a jelen állapotfelvétel alapja lehet egy későbbi még hosszabb időszakot felölelő munkának, mely a populációdinamikai változásokat lenne hivatott demonstrálni, a mostani eredményekhez viszonyítva A mintegy kilenc évet felölelő munka zöme őszi, kora tavaszi időszakra esett, amikor is a talált gallyfészkek feltérképezése, továbbá a fészkelési időszak alatt talált új revírek behatárolása, s a lakott fészkeknek az ellenőrzése is megtörtént. A terepen töltött napok száma összesen 58 volt. A terület jellemzői A Kelet-Cserhát az Északi-középhegység tagjaként, a Börzsöny és a Mátra között helyezkedik el. Döntően alacsony-hegységi, dombos jellegű. A kis kúpok és gerincek magvát vulkáni kőzetek képezik, elsősorban andezit. A hegység magassági pontjai is alig haladják meg az 500 métert. A legmagasabb csúcsok: Macska hegy 572 m, Tepke 566 m, Purga 575 m. A vizsgált kistáj nem homogén, az erdősült részeket gyakran megszakítja egy-egy lankásabb, másodlagosan kialakult irtásrét, amiket gyakran legelőként vagy kaszálóként hasznosítanak. Egyes helyeken a zárvány szántók felhúzódnak az erdőhatárig is. Fás vegetációja változatos az Északi-középhegységre jellemző társulásokkal. 517