A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

JANÓ Ákos: Viszontválasz a sárospataki várak dolgában

Elgondolkoztató és megfontolandó Détshy érvelése a Vöröstorony alsó lőréssora kialakítását és a külső várfalak csatlakozási módját illetően. Dolgozatomban nem kerestem ennek magyarázatát, de nem kerülhettem meg a kérdést, hogy milyen szempontok indokolták a lőréssor megépítését, ha azt 3 év múlva betemetésre ítélték. Az általam említett „kerítő falak" feltételezése csak egyik lehetséges magyarázat, amely szerint azok a toronyhoz csatlakozó, nem védelmi funkciót betöltő építmények lehettek, amelyek nyomvonalán húzódott később a belső várat határoló, s továbbhaladva a külső várfalakat képező védelmi öv a bástyákkal. Ez a kétszakaszos építési folyamat teszi érthetővé a belső-külső vár szokatlan alaprajzi formáját, amiből a sarokponton kiszögeli az erősség központi magvát alkotó torony. Ahhoz a kerítőfalhoz, amely az egyedül álló torony előtt zárt udvart képezett, igazodhattak az alsó lőréssor kilövőnyílásai. A torony és a főúri rezidencia „egyidejű" építése nem feltétlenül párhuzamosságot, hanem közvetlen egymásutániságot jelent. Détshy szerint a torony 1537-re elkészült, de bizonyos munkálatok (ajtó-, ablakkeretezések, kandallók) még a következő években is folytak. A palota építéséhez Perényi 1540-ben fogott hozzá. A közbeeső 3 évnyi idő nem indokolja azt a korszakváltó ízlésváltozást, építészeti formaváltást és az életformát illető igények feltételezett átalakulását, ami a középkori jellegű lakótorony és a reneszánsz palota építése kőzött mutatkozik. Arra a nagy korszakváltást mutató, megváltozott igényeket sejtető átalakulásra, ami a két építmény létrejötte között feltételezhető, nem három évnek, de az adatok ismeretében 50 évnek kellett eltelni. Détshy koncepciója szerint tehát joggal beszélhetnénk „egyidejű" építkezésről, de az ellentmondások feloldására nem volnának érveink. A Détshy által említett 1563-as felirat csak a palotára vonatkozik, a Vöröstoronyra nem, mert hiszen valóban az volt a „királyi lak", amit Perényi Péter alapított, s utólag fia, Gábor díszített. Détshy vitacikkében idézi kérdésfeltevésemet, amelyben részemről sajnálatos és értelemzavaró elírás történt. A bekezdés első sorának végén Pálóczi István helyett Lászlót írtam, ami azonban dolgozatom 46. oldalán, a 4. bekezdésben foglaltak szerint egyértelműen az István-Antal-Mihály-Katalin ág birtoklására utal, s talán megbocsátható figyelmetlenség részemről. Amennyiben elfogadhatnánk azt a feltevést, hogy a Vöröstorony szinte mai formájában Perényi Péter építkezéseinek emléke, méltán felvethetnénk a kérdést, hogy ki lehetett annak tervezője. A torony tervezése és a tervek kivitelezése jóval magasabb szakmai ismereteket kívánt, mint a várost kerítő falak és árkok létesítése. Joggal várhatnánk, hogy a fundáló személyére vonatkozóan ez időben már valami utalás történjen, s ennek okleveles nyomai is felbukkanjanak. Mint tudjuk, a pataki építkezés irányítója a Milánó környékéről származó Alexander Vedani volt, akit Perényi Gábor 1560-ban „a neki és apjának tett szolgálataiért, éspedig Patak városának építéséért és más várai erődítéséért" felszabadított a jobbágy státusból és részére birtokot adományozott {Adalékok... 127.). Azonban Sárospatak várának és városának „fundálását" csak egy 1571. és egy 1573. évi oklevél köti Vedani mester tevékenységéhez. Ő inkább kőműves, mint kőfaragó volt, bár nagy gyakorlattal és ismeretekkel rendelkezett, a torony tervezése és megépítése feladatára egyedül nem lehetett alkalmas. Pálóczi Péter utódai az országos és egyházi tisztségeket betöltő főurak és a családból kiszakadt női leszármazottak nélkül is népes családokat képeztek és majdnem 100 éven keresztül alakították ki Sárospatakon lakóhelyeiket. A hécei kúria nem lehetett elegendő arra, hogy a család minden tagját befogadja, de mint láttuk, az unokatestvérek közötti ellentétek is akadályai voltak ennek. Pálóczi Máté, Simon, István, Mihály és Antal 138