A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

JANÓ Ákos: Viszontválasz a sárospataki várak dolgában

lakótorony építésének munkálataira utalna. Vitacikkében {Megjegyzések a pataki várak dolgában) is ezek számát gyarapítja a Daru Lukács házának visszaperlését illető ügy ismertetése során. Ebben a ház későbbi lakója, Balzaráti Vitus János 1568-ban így nyilatkozik: „Harmincnégy esztendeje, hogy Patakot rakták, az időtül fogva ez a ház mind az úr (Perényi Péter és Gábor) számára volt." Visszaszámolva a 34 évet, valóban megkapjuk Perényi építkezése kezdetének évszámát (1534), amikor is a főúr Sárospatak mezővárosát fallal és árokkal öveztetni kezdte, de ismét semmi utalás nincs a lakótorony építésére. Igaz, hogyha „rangjához méltó és igényes szállás" állt volna Perényi rendelkezésére, mint a Vöröstorony, nem egyik jobbágya házában szállt volna meg. De a fentiekből tudjuk, az valóban nem állt rendelkezésére, mert az ostrom során oly mértékben sérült, hogy nem volt lakható, s emellett a helyreállítás munkája a külső várfalak építésével párhuzamosan folyhatott. Détshy nem veti el annak lehetőségét, hogy a domonkosok kolostora, vagyis az „alsó kolostor" a mai vár közelében állhatott. Azt, hogy a későbbi trinitárius rend székháza helyén lett volna, Szűcs Jenő hipotetikus felvetése, mint a lehetséges helyszínek egyike. Szűcs Jenő nem ismerhette még azokat a falmaradványokat, amelyek 1996 nyarán és őszén a gázvezetékek fektetése során kerültek felszínre. Nem látta azt a gótikus ajtókeretet és a hozzá csatlakozó falakat, amelyet a terület egyik pincéjéből fényképen közöltem. Nem találkozott Moss Istvánnal, aki fiatalabb korában a görög katolikus templom kertjében parképítés során várfalszerü épületmaradványokkal találkozott (tőle származik az a feltevés, amit Dankó Katalin régész az utóbbi időben forrás megjelölése nélkül vallott, hogy ott volt a dominikánus kolostor, mert hiszen a területen eddig semmiféle régészeti kutatás nem történt). Nem beszélhetett a kissé távolabb lakó Simái Istvánnal, aki elmondta, hogy a portája kerítéseként szolgált falban a lőréseket maga falazta be, garázsában nem áshatta meg szerelőakna céljára a talajt, mert megbonthatatlan, vastag falakba ütközött. Szűcs Jenőnek a lektori jelentésben idézett megállapítása, miszerint a falkutatások során beigazolódott a falak és az azokba beépült kőfaragványok készítésének egyidejűsége, ma már módosításra szorul. A Vöröstorony falából a helyreállítások során olyan ablakkeretezések kerültek kibontásra, amelyek másik, eddig rejtett, befelé fordított síkja gótikus díszítőelemeket őriz. Ezeket nyilván az 1528-i ostrom során történt károsodások miatt Perényi Péter időszakában bontották ki, s belső oldalukat megfaragva helyezték el újra a régi falakba. Détshy újabban megjelent, de már korábban megírt tanulmányában {Adalékok... 127-128.) a Vöröstorony legszebb reneszánsz homlokzatdíszeinek készítését (ajtó- és ablakkeretezések, kandallók) az 1535-ben Patakra érkezett híres kőfaragómester, Bonifazius Wolgemueth személyéhez köti. Felfogása szerint a mester ideérkezésekor a torony falai legalább részben már álltak, az ő köfaragványai csak utólag kerülhettek be a falszövetekbe. Détshy vitacikkéből az derül ki, hogy a Vöröstorony körüli árok feltöltését a várudvaron és a párkányban (az Olaszbástya belső terében) azonos időben képzeltem. Ez a tévedés annak eredménye, hogy az idézet második részét környezetéből kiemeli, s ezáltal annak helytelen értelmezését adja. Másutt egyszerű olvasati hiba folytán kifogásolhatta a dolgozatom 52. oldalán lévő szövegrészt, amely szerint az eperjesi bíró arról értesült (és nem értesít), hogy naszádosok érkeztek Tokaj felől Patakra, s ellenük őrséget helyeztek az erősségbe (pallaciumba). Kerültem a hely megnevezésének latin megfelelőjét, mert nem tudni, mit érthetünk alatta, de semmiképpen sem valami jobbágyi vagy polgári építményt, hanem katonaság elszállásolására alkalmas nagyobb objektumot, amely Détshy megjegyzése szerint is csak e városrészben, a Bodrog partján lehetett {Adalékok... 123. és 7. jegyzet). 137