A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

JANÓ Ákos: Viszontválasz a sárospataki várak dolgában

kénytelen volt Pálóczi Simonnak visszaadni elfoglalt javait - „simul cum fortalitio ex claustro ibidem habito factor et electro" - azzal az erődítménnyel együtt, amely egy kolostorból alakíttatott át és emeltetett. A jogvitát lezáró békeegyezményből azonban nem derül ki, hogy az erődítményt, amelyet a megszállt városrésszel együtt Perényi János bitorlott, melyik kolostorból alakították át, s annak várszerű megerősítése melyik birtokos nevéhez fűződik. Détshy a „fortalitium " alatt egyértelműen a ferences kolostort érti, s úgy véli, hogy az átalakítást az azt jogtalanul megszállva tartó Perényi János végeztette el. Ezzel szemben Szűcs Jenőnek a dolgozatomban felsorakoztatott érvei igazolják, hogy a megerősített kolostor semmiképpen nem a ferences rendház, hanem a város alsó részén állott, akkor már kiürült dominikánus kolostor lehetett. Kérdés, hogy a rövid átmeneti idő alatt, míg Perényi János a király távollétében hatalmában tudta tartani a várost vagy annak egy részét, módja volt-e a ferences kolostort átalakítani és megerősíteni, mint ahogy azt Détshy feltételezi. Amellett, hogy ez békés körülmények között is hosszabb időt jelentős anyagi és munkaerő-ráfordítást igényelt volna, egyéb gátló tényezők is nehezítették: 1. A kolostor, ha nem is viruló, de élő egyházi intézmény volt, aminek birtokbavétele az egyházi főhatósággal összeütközést eredményezett volna. 2. A megerősítéshez királyi engedély kellett, aminek megszerzése a király külföldi tartózkodása idején nem volt lehetséges. 3. A Pálóczi család tagjai közötti birtoklási rend szerint, bár ez jogilag csak később, a megosztással lépett érvénybe, de gyakorlatilag már korábban mindkét fél által elfogadott lehetett, a város déli része tartozott Simon hatáskörébe, ahol nem a ferencesek, hanem a dominikánusok kolostora állt. A ferences kolostor területileg László birtokához kapcsolódott, aki az újhelyi várral együtt a felsővárost birtokolta. Ezt Détshy is igazolja mondván: „Újhely vára egy 1444. karácsonyán írott oklevél szerint akkor Pálóczi László birtokában volt." {Újhely várának története. Sátoraljaújhely, 1994. 19.). Ha az egyezménylevélben említett megerősített kolostor a ferences rendház lett volna, azt Pálóczi László részére kellett volna visszaszolgáltatni. Simon csakis a maga birtokát képező „alsó kolostort" követelhette vissza a hatalmaskodó főúrtól, tehát csak ez lehetett az az épületegyüttes, amit korábban várszerűen megerősítettek. Détshy írja, hogy „Patak akkori (1528), Pálóczi László építette vára ismételten gazdát cserélt, súlyos ostromot is állt, végül 1528. szeptember 22-én a Ferdinánd-párti hadak romba döntötték." {Adalékok... 123.). Ez a vár a Hécén álló megerősített kúria, az un. „felső vár" volt, ami északra, a település szélén helyezkedett el. Június 24-én Serédi Gáspár a városon keresztülhaladva még nem tapasztalt nagyobb mérvű pusztulást, bár a várat akkor már ellenséges csapatok zárták körül. Fel kell figyelnünk azonban arra, hogy az adatok a vár többszöri ostromáról számolnak be. Nagyobb pusztulás csak később, a szeptemberi harcok során következhetett be, amikor az ostrom már az alsó várra is kiterjedt. Mindenesetre az állandó zaklatások során a város is szinte elpusztult, „Oppidum nostrum assiduis depredationibusfuerit vexatum etpene desolatum" -jegyzi meg már Marton János is A sárospataki református főiskola története című, 1931-ben megjelent könyvében (/. köt. 24. 4. sz. jegyzet). A szemtanúk is a harcok következményeire utalva tudatják Kassával: „Patak visszanyerve és ugyan kiégve" {Détshy: Adalékok, 123.). Détshy Sárospatak vára és urai... című könyvében {10-14.) és Adalékok... című tanulmányában {124-126.) bőven sorolja azokat az okleveles adatokat, amelyek Perényi Péter 1534-37 közötti építkezéseire vonatkoznak. Ezek mind egyértelműen a városnak fallal, árokkal történő erősítését, kerítését igazolják. Egyetlen olyan adat nincs, amely a 136