A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

JACZKÓ Zsolt: A tokaji átkelés (1849. január 31)

rosban rekedt osztrákok mozgásképtelenségét. 1 db 6 fontos, 12 db 12 fontos üteget közvetlenül a folyópartra állíttatott, s onnan lövette ágyúiból a várost, illetve a Tisza jegét is felszaggatták a lövedékek. Szétzilálta az ellenséges gyalogságot Tokajban, tüzérségük akcióképtelen (a Tisza-parton felállított röppentyűs üteget, mely lőtte a honvédeket, az egyik ágyú parancsnoka, Máté József tűzmester a Tisza jegére levitt ágyújával kilőtte), kivonultak a városból, a zsinagógában felhalmozott lőszerkészlet a magyar ágyútűz hatására felgyúlt. Már leszállt az est, mikor Schlick tábornok parancsot adott a visszavonulásra. A megfigyelésre két század Tokajban maradt. Fiedler Tárcáira, ő maga pedig Mádra vonult. A veszteségek viszonylag jelentéktelenek voltak (jelentős gyalogsági összecsapás nem történt). Osztrák veszteség: 3 halott, 11 sebesült. Magyar veszteség 5 halott, 18 sebesült.

25 Schlick, aki csak február első napjaiban hagyta el Tokaj-Hegyalj át, a tokaji átkelésről így írt Windisch Graetz hercegnek szóló jelentésében: „A Debrecen elleni támadás, a tokaji átkelőhely elfoglalásával, csak nagyobb erőkkel és csak kemény fagy esetén lehetséges. Ha eljön az olvadás, a Debrecen elleni hadművelet a legközelebbi jövőben lehetetlen!"

26 Ez volt a kapitány első és egyben utolsó átkelési kísérlete is. Február l-jén Tokaj nagy része magyar ellenőrzés alatt állt. Klapka a január végi győzelmeivel biztosította a Tiszántúlt és Debrecent megóvta egy északi támadástól. A CÁRI CSAPATOK TOKAJBAN 1849 NYARÁN A tokaji átkelőhely sikeres megvédése után Tokaj katonai szerepe 1849. tavaszán a hadszíntér nyugatabbra tolódásával háttérbe szorult. A híres tavaszi hadjáratban a magyar csapatok egyik győzelmet a másik után aratták az osztrákok felett úgy, hogy az ország 1849. április közepéig - kevés kivételtől eltekintve - saját erejéből felszabadult az idegen megszállás alól. Ausztria helyzete kritikussá vált, s egy külső segítség igénybevétele egyre inkább elkerülhetetlennek látszott.

27 A Habsburgok a cári Oroszországra számíthattak, amelynek érdeke fűződött a monarchia fenntartásához, nem csupán dinasztikus szolidaritásból, hanem valódi biztonsági érdekből.

28 1849. június 12-én I. Miklós cár a Duklai-hágón át Magyarországra vonuló csapatait, I.-V. hadtesteket megáldotta, s a közel 200 000 főnyi sereg vezényletét Paskievics varsói hercegre (táborszernagy) bízta, majd visszatért országába.

29 Az orosz intervenció kezdetét vette. „Az erőviszonyok katasztrofálisan eltolódtak. A harc katonailag eldőlt. Az országot csak az erők forradalmi mozgósításával, egy Napóleon katonai zsenialitásával lehetett megmenteni, s csak akkor, ha ... a hadvezéri tévedések sorozata és az 25 OL OHB 1849:1307. Szemere Bertalanján. 31-i esti jelentése az OHB-nak. 26 Kriegsarchiv, Hauptermee Windisch-Graetz 1849.2/22. '/

2 (fordítást tartalmaz). 27 Herman Róbert (szerk.): Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc története. Bp. 1996 316.; Stefan Kovats: 1849. évi orosz intervenció. In: Századok, 1991/125. 3-4. 268-297. 28 Herman i.m. 322-325. Andics Erzsébet; A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 184849-ben Bp. 1965. III. 311: melyben számunkra érdekes levéltöredéket találunk. Gróf Dessewffy Emil írta Jósika Samu bárónak: „Az biztos, hogy a jelen pillanatban Európában csak egy hatalom van, amelyik az alattvalóit a feltörő eszmék anarchiája ellen meg tudja védeni és az az orosz. Az ok egyszerű mert még az valódi monarchia." 29 Iván Fjodorovics Paszkievics 1782-1856 Jereván grófja, Varsó hercege 1. Herman i. m. 351. 547