A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

JANÓ Ákos: Viszontválasz a sárospataki várak dolgában

VISZONTVÁLASZ A SÁROSPATAKI VÁRAK DOLGÁBAN JANÓ ÁKOS A Herman Ottó Múzeum XXXV-XXXVI. Évkönyvében (Miskolc, 1997. 35-38.) ismertettem Szűcs Jenő történész egyetemi tanár előadását a sárospataki vár építéstörténetének kezdeteiről, hozzáfűzve ahhoz a magam észrevételeit és következtetéseit. Détshy Mihály, aki a vár történetének évtizedek óta leghivatottabb és legalaposabb kutatója, megállapításaim jelentős részével nem értett egyet, s kritikai megjegyzéseit a következő évkönyvben tette közzé {Megjegyzések a pataki várak dolgában. HOMÉvk. XXXVII. 1998. 359-401.). Az így kialakult vitát nem zárhatjuk le anélkül, hogy a felsorolt észrevételekre ne adnám meg válaszaimat, s az érintett kérdésekbe nem ismertetném részletesebben álláspontjaimat. Szűcs Jenőnek a sárospataki várban elhangzott előadása után készült el Détshy Mihálynak új könyve {Sárospatak vára és urai... Sárospatak, 1989.), amelyben a vár építésének kezdeteit korábbi nézeteihez képest teljesen más megvilágításba helyezte. Mivel a kiadvány az én kezdeményezésemre és szerkesztésemben készült, tisztemhez tartozott a kézirat szakmai elbírálásának feladata, amire Szűcs Jenőt kértem fel. A könyv megjelenését követő évben látott napvilágot Détshy Mihálynak újabb tanulmánya {Adalékok Perényi Péter sárospataki várépítkezésének és mestereinek kérdéséhez, Ars Hungarica, 1987/2. 123-132.), aminek kéziratát még könyve megírása előtt készítette el. Ez a dolgozat a vár történetének korábbi koncepcióját tükrözi, de a kérdés megközelítésében elfogadhatóbb álláspontot képvisel. Szűcs Jenő előadása és a Détshy-kézirat lektorálása között majd egy év telt el. Détshynek a kéziratban felsorakoztatott újabb érvei módosíthatták Szűcs Jenőnek az előadásban vallott nézeteit (ez derül ki a lektori jelentés idézett részletéből, amit nem vehettem figyelembe, mivel tanulmányom elkészítésekor az nem volt birtokomban), de Détshy újabb koncepciójának ellentmondásait az aligha szüntethette volna meg. Szűcs Jenő előadásának kivonatos, de a meglévő hangfelvétel alapján hitelesnek mondható közlését így is indokoltnak, tudományos munkássága teljesebb megismerése szempontjából pedig szükségesnek tartom. Dolgozatomban hangsúlyoztam, hogy Szűcs Jenő gondolatai és érvei olyan folyamatot indítottak el a sárospataki vár története kezdeteinek kutatásában, amely az újragondolással és addig figyelmen kívül maradt szempontok alkalmazásával, a végső eredményektől függetlenül is, ismereteinket más megvilágításba helyezte. Az első okleveles adat, amely valamiféle ,fortalitium"-nak, erődítménynek meglétére utal Sárospatakon, a Pálóczi Simon és Perényi János háborúskodását lezáró 1444. május 20-án kelt békeegyezményben fordul elő. Détshy rámutat arra, hogy az újhelyi és pataki birtokaitól elesett, de arra továbbra is igényt tartó Perényi család élő maradékai, Imre egykori titkos kancellár, valamint ennek fiai, János és István, hamisított adománylevéllel igyekeztek megszerezni e birtokrészeket, s a király távollétét kihasználva, erőszakkal megszállva tartották a város egy részét azzal az erődítménnyel együtt, amelyet korábban egy kolostor átalakításával hoztak létre. Nem sokkal később Perényi János 135