A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

P.FISCHL Klára–HOLLÓ Zsolt–LENGYEL György–LUGOSI Petra–SZŰCS Tamás: Rézkori zoomorf edény Csincséről

padású fülekkel ellátott edények vizsgálata alkalmával Horváth László András a hunyadihalmi csoport leleteinek megjelenését a Bodrogkeresztúr-Balaton-Lasinja I idő­szak utánra teszi, melyet azonban egy új, a késő rézkor irányába mutató egységesedési időszak első jeleként értékel, mely élesen elválik az azt megelőző korszaktól. A bodrogkeresztúri kultúrában megjelenő - és általában a hunyadihalmi csoporthoz kötött - korongos tapadású füleket egy szélesebb ún. Scheibenhenkel-periódushoz köti, mely­nek időtartama jóval túlnyúlik a hunyadihalmi kultúra életén {Horváth 1994). A kárpát-medencei javarézkor kultúráira a figurális ábrázolás nem igazán jellem­ző. Állatfej alakú edényfedők, bütykök és négylábú edények képviselik ezt a kört {Kalicz 1980, 55; Kalicz 1998; Patay 1989). A zoomorf fogantyúk és a négy láb között össze­függést feltételez Patay Pál {Patay 1975, 23), mivel ezek megjelenhetnek közösen is egy edényen (Tiszakeszi-Fáykert 22. sír: Patay 1957, 36, IV. tábla 1). Ezek a használati edények kiegészítőikkel együtt (fedők, fogantyúk, lábak) olyan elvont állatábrázolások, mely esetekben a modellállat nem meghatározható. A vizsgált tárgy részben e négylábú, állatokra utaló edényművességi körhöz, rész­ben a négyszögletes, karéjos peremű edények köréhez köthető. Konkrét állatábrázolás­nak nem tekinthető. Természetesen egy szórvány edény nem határozza meg a lelőhely teljes rézkori anyagának kronológiai besorolását, de a vizsgált tárgyat sajátosságai és párhuzamai ­egyedi jellemzőit leszámítva - a közös bodrogkeresztúri-hunyadihalmi korszakba utal­ják. A lelőhely 32., rézkori gödréből előkerült állatcsont-anyag radiokarbon vizsgálatá­nak eredményei a következők 9 : deb-3855 Konvencionális radiokarbon kor BP 5032 +- 59 1 a cal BC 3934 (3798) 3748 2 a cal BC 3954 (3798) 3684 E konvencionális és kalibrált adatok a basatanyai középső rézkori sírokban mért C14 adatok intervallumának középtájára esnek {Bognár-Kutzián 1985, 294, 296; Forenbacher 237-238), vagyis beleillenek abba a korszakba, melyet a bemutatott edény párhuzamainak vizsgálata során felrajzoltunk. 9 A vizsgálatot az MTA Atommag Kutató Intézete, dr. Herteléndi Ede végezte el. 97

Next

/
Oldalképek
Tartalom