A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

P.FISCHL Klára–HOLLÓ Zsolt–LENGYEL György–LUGOSI Petra–SZŰCS Tamás: Rézkori zoomorf edény Csincséről

RÉZKORI ZOOMORF EDÉNY CSINCSÉRŐL

1 P. FISCHL KLÁRA-HOLLÓ ZSOLT-LENGYEL GYÖRGY -LUGOSI PETRA-SZŰCS TAMÁS Az M3-as autópálya leletmentő ásatásai során a 17. lelőhelyen Csincse és Gelej községek közigazgatási határán rézkori, szarmata és 9. századi objektumokat tártunk fel (Fischl 1995). A VII. kutatóárok felső, bolygatott rétegeinek letermelése során szórványként

2 került elő az a tárgy, mely anyaga és formai sajátosságai alapján a rézkori leletanyaggal mutat kapcsolatot. Kopott felületű, cserépzúzalékkal soványított, barna-szürke foltosra égetett, négylábú edény. Két lába ép, kettő töredékes. Teste fordított csonkagúla alakú, oldalai töredékesek. Rövidebb oldalain függőleges-ferde, apró, rátett bütyöksor látható. Pereme egyenes, a bütyöksor(ok) végződésénél felcsúcsosodó (1. kép 1-3). A lelőhely rézkori anyagát a korongos tapadású fülek és a négyszögletes, karéj os peremű, lábas edények alapján a hunyadihalmi csoportba sorolhatjuk. E csoport leletei csak kis számban növekedtek az 1969-es első összefoglalása (Bognár-Kutzián 1969) és a romániai, rokon leletanyag közzététele (Román 1971) óta. Újabb leletanyagot TiszavalkTetes telepéről (Patay 1979), Tiszafüredről (Kalicz 1980

3

) és Tiszalúc-Sarkadról (Patay 1987; Patay 1995) közöltek. A hunyadihalmi csoport eddig publikált leletanyagában a tárgyalt edény pontos formai párhuzama azonban nem ismert. A lengyeli kultúra zoomorf edényeinek legújabb összefoglalása során hasonló, felül nyitott, négylábú, bütyökdíszes edényt közöl P. Barna Judit BalatonmagyaródKápolnapusztáról (P. Barna 1999). Az itt közölt csincsei edény apró bütyökdíszei nem jellemzőek a hunyadihalmi csoport díszítőművészetére, a kora rézkori Lengyel III(Raczky 191 A) és Tiszapolgár-kultúrák korszakának azonban fő díszítőmotívumai. A Lengyel-kultúra kultikus tárgyainak vizsgálatával foglalkozó dolgozatában Bánffy Eszter szintén említ késő neolit korú bütyökdísz-soros darabokat (Bánffy 1997, 45). E késő neolit leletek és a fent említett balatonmagyaródi bikának meghatározott tárgy azonban csak formai - és nem kronológiai - kapcsolatként említhető, mivel a csincsei lelőhelyen e korszakba sorolható lelet nem került elő. A vizsgált tárgyat anyaga a lelőhely hunyadihalmi csoportba sorolható töredékeivel köti össze. Az edényt testének felépítése a hunyadihalmi csoport már említett négyszögletes, karéjos peremű, lábas edényeihez köti

4

. Ha a csincsei edény egyik rövidebbik oldalán látható bütyöksor ferde vonalába illesztjük az edény alsó részéhez nem csatlakozó peremtöredéket, akkor egy olyan rekonstrukciós képet kapunk, mely szerint a peremen levő kihúzott bütykök (ezen elképzelés szerint 4 db) felülnézetből négyszögletes formát 1 Ezúton köszönjük Bondár Máriának a lektorálás során tett megjegyzéseit! 2 HOM Rég.Ad.: 2563-96. 3 A csoport részletes kutatástörténetét lásd itt. 4 E formának a hunyadihalmi csoporthoz való sorolása már az első összefoglalás során megtörtént (Bognár-Kutzián 1969, 50) legutóbbi összefoglalását lásd: Kalicz 1980,43. 95