A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

B.HELLEBRANDT Magdolna: Szirmabesenyő-Földvár

tanúsága szerint. A kéziratköteg több év tanúkihallgatásait tartalmazza, többféle kézírással, Sajókeresztúr és Sajóvámos határvitájában. Az 1772. április 14-i jegyzőkönyv

9 szerint a sánc mellett™ visz a határ. Ehhez a határhoz legenda is fűződött: ugyanazon a Sánc felé a Sánc parton volt egy nagy határválasztó Keresztes kő, melyet a tanú Kondás gazdájával Bába Gyurkával azon okbúl akarta vala felvenni, minthogy közhírül hallani való, régen az alatt pénz légyen elrejtve, aminthogy a kő nagy vala, botjaikkal célját a tanú gazdájával el nem érhette. Az 1776. május 2-án kelt tanúkihallgatáson

11 úgy tették fel a kérdést: Tudja-e a tanú, vagy hallotta-e, hogy a sajókeresztúri határban levő földvár körül levő laposság egészen a Széles érig, mindig a sajókeresztúri határhoz tartozott és bíratott. Továbbiakban a tanú: soha pedig nem hallotta, hogy a földvár és a földvártól a nevezett határ dombig, úgy az Úr szögben való rétek Vámoshoz tartottak avagy bírattak volna, sőt inkább mindétig úgy tapasztalta, hogy valósággal S. keresztúri határban lenni tartottak, és úgy is bírattak mindétig (2. kép). •'<7 >'7ri \ i 2. kép. Részlet az 1776. május 2-i jegyzőkönyvből hz Ml6. szeptember 17-i jegyzőkönyv

12 szerint igaz hite alatt vallja a tanú, hogy a földvár sáncátúl az körülötte levő lapost Vámos felé a Széles érig mindenkor a S. keresztúriak békességesen szántották és kaszálták, senkitől ők benne nem háborgattatván. Az 1776. október 9-én kelt jegyzőkönyv

13 3. pontjában hivatkoznak a tanú emlékezetére, mely szerint a Bessenyei avagy Kelecsényi és S. Keresztúri Telkek után való Földnek a megnevezett Sáncon Vámos felől való részt egész a sáncig mindenkor békes9 Levéltári Ltsz. IV.A-501/c. Sp. XVIII. Fs. XXVI. 2316/23. 10 A kiemelés a szerzőtől. A kéziratot mai érthetőség szerint közöljük. 11 Levéltári Ltsz. IV.A-501/c. Sp. XVIII. Fs. XXVI. 2316/67. 12 Levéltári Ltsz. IV.A-501/c. Sp. XVIII. Fs. XXVI. 2316/75. 13 Levéltári Ltsz. IV.A-501/c. p. XVIII. Fs. XXVI. 2316/26. 79