A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

KRÍZA Ildikó: Dömötör Ákosra emlékezve (1938-1999)

DÖMÖTÖR ÁKOSRA EMLÉKEZVE BUDAPEST, 1938. 12. 21-1999. 04. 08. BUDAPEST KRIZA ILDIKÓ Ismét fogyatkozott a mesekutatók tábora. Alig száradt meg a nyomdafesték Dömötör Ákos utolsó kötetén, és folyóiratokhoz leadott cikkei még csak ezután jelennek meg, amelyeket ő már nem láthat, mert alig múlt 60 éves, amikor 1999 nyarán örökre eltávozott tőlünk. Dömötör Ákost elsősorban mesekutatóként ismerjük, pedig tevékenysége igen széles körű volt. Jelentős népművelési, honismereti munka révén az ország legkülönbözőbb területén találkoztak vele. Munkásmozgalmi Intézetben töltött éveiben elsősorban a munkásság néprajzi vizsgálata volt a fő feladata. Ehhez kapcsolódott aspiránsi munkája, az Ózd környéki bejáró dolgozók vizsgálata. Művelődéstörténeti írásai, vallástörténeti adatfeltárásai a sokoldalú érdeklődését bizonyítják. Szakmai és szépirodalmi fordításai, idegen nyelvű publikációi révén kapcsolatai távolra vezetnek. 1938-ban született Budapesten. A magyar néprajzot édesapja közelségében ismerte meg, az első írásai egyetemi stúdiumai előtt jelentek meg. 1958-63 között végezte a magyar tanári és ethnographusi szakot. Ez alatt az idő alatt gyűjtötte és rendezte sajtó alá, tette közzé első kötetét, a Sarkadi népmeséket (Gyula, 1962.), amelyhez Walter Anderson, akkori idők jeles mesekutatója személyes levélben gratulált. Az egyetemen a mesék mellett figyelme az ukrán hősepika felé fordult, kereste a magyar-ukrán hősábrázolás közös elemeit, és disszertációja is e témából készült a Borsófiú mese elemzésével. Tanulmányait befejezve nem kapott néprajzkutatói állást. Előbb tanár volt, majd a Népművelési Intézetben honismereti elődadó lett. 1972-ben védte meg a bölcsészdoktori disszertációját Affinitásvizsgálatok a Borsófiú-mese ukrán és magyar változataiban címmel. 1974-től muzeológusként dolgozott a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban. 1986-ban az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény igazgatója lett, itt dolgozott nyugdíjba vonulásáig. A tudományos témáinak kifejtéséhez szükséges függetlenséget és alkotásra alkalmas nyugdíjas éveket azonban nem élvezhette. Közel háromszáz tudományos és népszerűsítő cikket írt, hét önálló könyvet, köztük van két katalógus, három mesekiadvány, két fordításgyűjtemény, miközben reggeltől estig becsülettel ellátta hivatali feladatát. A tudományos meseközlések nélkülözhetetlen kellékét, a típusmutatókat, a típusok összekapcsolódásának rendjét szívesen állította öszsze, és a folklórmotívumok kuszaságában való tájékozódást nagy gyakorlattal, jó érzékkel végezte. Az utóbbi évtizedekben az Új Magyar Népköltési Gyűjtemény köteteit ő látta el típusmutatóval, hasonlóképpen végezte ezt a cseppet sem könnyű munkát más forráskiadványoknál is. így például a Ciganisztikai tanulmányok sorozatban megjelent mesekiadványokhoz ő fűzött tudományos megjegyzéseket, jegyzeteket. Magyarországon Kovács Ágnes halála után szinte ő volt az egyetlen, aki a különböző mesekatalógusok számai között biztosan, gyorsan eligazodott, tudta, mikor kell az egész mesetípusra, mikor egyes motívumra, exemplumra, legendára, közmondás-értelmezésre hivatkozni. Az 615