A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

BENCSIK János: Konfliktushelyzetek az aszú és a tokaji értékesítése körül

Vidéki Bort hoznak és a mi borainkra tsak akkor ugy kerül sor, midőn a tehetős Zsidók Kémjeik által, a kik & faktor név alatt, esmeretlen hitek sorsossaival mint kupetzekkel; ámbár pedig azoknak eszek ágában nincs az, hogy tőllünk bort vegyenek, pintzéinket több tsatában rendre futkostattyák, minden borainkat sorra kóstoltattyák és magoknak fel Íratják, kijegyzik, Catalógusba veszik igy osztván tudgyák kinek, kinek hány mitsoda gualitású hordó bora vagyon, egyektül igen ritkán valami keveset gazdagon fizet a faktor pénz mellett mintegy szemfényvesztésül idegen Kupetzeknek engednek ugyan venni, de többnyire mikor ismét Kémjeik által vagy az sokszor kinálkozó megszorult Lakosunktul valamellyiknek nagy szükségét kitanulják, eljönnek végre magok is ezen gazdag zsidók nagy sokára a mi péntzénkben rendszerént Faktorral, és szabad tetszések szerint meg szabják nagyon oltson boraink árát, oda értvén azt is, hogy valamint mi minden hordó bortul, úgy ők is spinyaiknak faktor pénzt tartoznak fizetni és a bor árának az ő szabad tetszések szerint tett meg határozásával elkészülvén hármas impositánk még ezekhez járul az is, hogy akkor is borainkat mindenkor hitelbe hosszú terminusra veszik meg, ugy hogy megalkudott árának tsak tized részét le előre a többit pedig részenként és akkor fizetik, mikor azt a vevő, mint mi néki respective semmijébe sem volt, ha bár oltson is de bizonyos egynehány forint nyereséggel már tsak ugyan eladhassa. (...) A faktor hire nélkül talál valami Kupetz a Pinczébe vetődni vagy valakitől bort venni, azt mihelyet a Faktor megtudja utána megy a Pintzébe a Kupecznek vagy még házában is az eladónak és Jus szerint paetendállya a faktor pénzt azzal fenyegetvén, hogy ha néki az eladó borát vagy el nem viszi a Kupecz vagy soha máskor bort el nem fog adni. (...) A Jövendőre nézve még attól is méltán félhetünk, hogy az Hegyallyából lett kizárattatásunk a Felföldiek fejébe azt Praejudiumot tsinálván, hogy Szántó nem is Hegyallya, Szőllőink s Városuink ezen mélatlan meggyaláztatásán kívül az még azt a következést fogja reánk húzni, hogy egy Hegyallyára jövő Kupecz nállunk meg sem fog állani, s borainkat Hegyallyai bor képiben illendő árban többé nem fogják acceptálni." Amint kitűnhet az egyébként is terjedelmes „panaszos levél"-ből idézett hosszú részletből; a Mező-szántói szőlősgazdák tele voltak elégedetlenséggel, indulattal. Tragédiájuk okát az elszaporodó zsidóságban, annak kapitalista magatartásában keresték.

21 Kétségtelen tény, hogy a bor, s különösen is a „tokaji" tipikusan kapitalista árucikként viselkedett a feudális piaci körülmények között. Ebből származott számos jogos vagy jog nélküli ellenérzés, melyet a termelők helyzete indukált. Ez aztán Mezőszántón summázottan tört a felszínre a csalárdságtól sem mentes zsidó kereskedői mentalitás ellentéteként. Ez a válságos idők felemás borforgalmazása beletorkollott 1848-ba, a jobbágyfelszabadítást hozó általános felemelkedésbe. Majd ezt követte az a társadalmi elégedetlenség, amely a feudális viszonyok maradványaként a dézsmás szőlők körüli elégedetlenség volt. Tokajban 1858-ban,

22 általában pedig 1868-ban felszabaduló dézsmás szőlős ingatlanok minden valószínűség szerint egy birtokkoncentráción mentek át. Vagyis a Hegyalján ennek előtte jelen volt egyebek mellett zsidó és más tőkés borkereskedők kezében összpontosult. Pl. Tokajban a Szász-, a Kiesinko-, a Hejduk-família! Ebből az évtizedekre elnyúló bor-értékesítési válságból a legtekintélyesebb szőlőbirtokosok az összefogásban keresték a kiutat. Irányításukkal létrehozták 1863-ban a Hegyaljai Bormívelő Egyesületet

23 Elnöke báró Vay Miklós, golopi tulajdonos, egyik alelnöke pedig gróf Zichy Henrik bodókőváraljai érdekeltségű nagybirtokos volt. Az utóbbi alelnök 1864. évi márciusi igazgatói választmányának ülésén előterjesztéssel élt a magyar udvari kancelláriához, melyre a főhatóság az alábbi választ küldte: „mennyiben a tokaj-hegyaljai bormivelő egyesület alelnöke, gróf Zichy Henrik ő méltósága által be21 Takács P., 1989. 115. 22

BencsikJ., 1999. XXI. 39^6. 23 Sárospataki Református Egyház Levéltára. Vay-család iratai. Gazdasági iratok. 592