A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

KÜLLŐS Imre: Adatok a miskolci ónművesség 19. századi történetéhez

ADATOK A MISKOLCI ÓNMŰVESSÉG 19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉHEZ KÜLLŐS IMRE Az ónművesség a 19. századra már a hanyatlás korába jutott. A 17-18. században általános kedveltséggel szemben, amikor közösségi edények - céhedények és legnagyobb számban református úrasztali edények - és mindennapi használati tárgyak anyaga volt, fokozatosan szorult ki a használatból. Ez a tény megmutatkozott az ónedények művészi színvonalában is. Míg a 18. században művészi színvonalú termékek kerültek ki a nagy múltú ónöntőcéhek mestereinek kezéből, amelyek közül különösen nagy jelentőségűek voltak a felföldi-kassai, eperjesi céhek, a század végére ezek fokozatosan megszűntek működni. Ugyanakkor viszont jelentkeztek új központok. Ezek között említhetjük Miskolcot, ahol 1828-ban kapta I. Ferenc császártól a sárgarézöntők, lemezverők, ónöntők és tűkészítők egyesített céhe az első privilégiumot.

1 Bár a mesterség legmagasabb szervezettségi fokát jelentő céh létrejötte már a 19. században történt meg, bizonyos, hogy ónöntők korábban is működhettek a városban, erről eddig szórványos adatokból lehetett következtetni.

2 Weiner Mihályné foglalkozott a miskolci ónöntőkkel részletesen két munkájában is. A megyei ónedényállomány áttekintésekor ismertette a miskolci ónedények,

3 majd pedig a 19. századi mesterekre vonatkozó adatokat

4 Kárpátalján Beregújfaluban a református egyház emlékeinek összeírásakor két kenyérosztó tálat találtunk, amelyek a miskolci ónöntésre vonatkozóan igen jelentős adatokat szolgáltatnak. A felálló peremes szélű, homorú karimájú sima tálon a karimarészen bekarcolva IIJ 1791 felirat látható. Hátoldalán az öbölrészen három beütött rózsás jegy látható Martinus Pepich felirattal, valamint egy beütött P. M. jelzés.

5 Ez az eddig ismeretlen jegy, illetve az általa jelzett mester neve a készítés helyét illetően még nem igazít bennünket útba. Szerencsére elmosódottan látható egy szalagon a Miskolczon felirat. Martinus Pepich jelzése 1 Weiner Mihályné, 1969. 249. 2 Weiner Mihályné, 1978. 60. 3 Weiner Mihályné, 1969. 247-264. 4 Weiner Mihályné 1969a. 183-186, jegyeik uö. 1978. 61-63. 3 A kenyérosztó tálak a beregújfalui református gyülekezet tulajdonába tartoznak. Átmérőjük: 20 és 21 cm. Ismertetésüket lásd Küllős L, 1998. 584