A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

SZALIPSZKI Péter: Háborús anziksz

aratási szabadságomról bejöttem legalább 10 levelet írtam haza, majd lassan hazaér mind.''''

11 Arról is értesülünk a levelezőlap olvasásakor, hogy az Erdélyben szolgálatot teljesítő katonáknak lehetőségük volt a számukra és családjuk számára fontos dolgokkal is foglalkozni: ,£des anyám az(t) a vászon(t) meg a gyócsot még itt nem néztem, főrevaló kendőt néztünk, én kettőt akartam venni, de odahaza épen négyet lehet kapni azér a pénzér..."

1

* A legfontosabb tényező azonban a hazakerülés lehetősége, a leszerelés esélye, várható ideje: „Édes anyám a leszerelésről pedig még nincs semmi szó, de körülbelül egérbe szerelünk le. 21. ikén leértünk a határra, mellett vagyunk egy faluba, Kovásznán."

19 A lap a továbbiakban arról szól, hogy a leszerelés helyszínére, Egerbe való érkezés legalább 6 napot vesz ignybe, ,/ninden percen" várják az indulást. A többi lapból azonban kiderül, hogy ez csupán a haza vágyakozó katona megalapozatlan reménykedése volt, hiszen jó ideig még állomáshelyén kellett maradnia. Az is kiderül a levelezőlapból, hogy a Gáspár családból van egy másik katona is, Mátyás, bátyival pedig nem tudom, hogy mi van..., írják hogy kórházba volt..., ha még nem szerelt le, írják meg neki a címem..."

20 Magyarországnak a Szovjetunió elleni háborúba való belépése után nemsokkal már a fronton találjuk a Gáspár család egy másik tagját, Gáspár Mátyás őrvezetőt a „107. ell. o." kötelékében. Szinte minden tábori levelezőlap a következő kezdőformulával kezdődik: „Kedves szüleim, szeretettel küldöm hozzájok ezt a kis lapot, mejbe kívánok hasonló jó egészséget, mint nekem van hála az Istennek.."

21 Érdemes a lap egész szövegét közölni, hiszen így érzékelhető, mennyire erős a hazavágyódása, másrészt ez a lap azon ritkák egyike, amelyben a körülményekre vonatkozóan van némi információ. ,flincs semmi bajom és mégis azt írták marinak, hogy beteg vagyok és operáltak. Csak az, hogy nem vagyok odahaza, már pedig nagyon szeretnék haza menni. A hozzám küldött levelüket megkaptam, mejnek nagyon megörültem. Kedves édes anyám én már nagyon sok levelet küldtem, amejbe írtam is, hogy a csomagot megkaptam nem volt semmi baja. Mostmár öriüt (kiemelés - Sz. P.) messze vagyunk egymástól, inét már egy hamar nem fogok haza menni és már meglehetős fagyások járnak. Szeretném már tudni, hogy édesapámnak nincs e valami baja, mert nagyon rossz álmom volt valamejik nap. Isten velük kedves Szüleim, és testvéreim a messze távolból Mátyás. Kedves szüleim úgy hangzik, hogy már rövidesen hazafelé tartunk. Itt már nagyon hideg van, sőt hó is esett. Isten velük." A következő 1942. február 12-én lepecsételt losonci levelezőlap arról tanúskodik, hogy Gáspár őrvezető vágya teljesült, hiszen Mezőkövesdre már neki címezték. Testvére, Radványi József, a losonci rendőr írt neki. A néveltérés ellenére a legbelsőségesebb testvéri viszonyra engednek következtetni a sorok. Nincs ezen mit csodálkozni, hiszen egy később, 1943. XI. hó 9-én írt lapból kiderül, hogy Radványi József édesanyjának második házassága az, amit Gáspár Andrással kötött. (Lásd a 73. ponthoz tartzó levelezőlap szövegét!) Számunkra azonban inkább az az érdekes, hogy a befolyásos rendőr báty, hogyan ajánlja fel segítségét másik testvére, György elhelyezkedéséhez. Csupa olyan hely kerül szóba, ahol valamilyen hadi szempontból fontos termelés folyik! Nem nehéz ebből kihámozni, hogy a testvérek törekvése a frontszolgálattól való megmenekülés. ,JLdes Matyikám, ne haragudj, hogy hamarább nem írtam, de mindég el vagyokfog17 Abaúji Múzeum adattára 611/7. 18 Uo. 19 Uo. 20 Uo. 21 Abaúji Múzeum adattára: 611/6. 558