A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

JACZKÓ Zsolt: A tokaji átkelés (1849. január 31)

által vezetett mintegy 300-350 főnyi kicsiny sereget szinte letarolták. Az oroszok elvo­nulása után visszatért a császári közigazgatás a Hegyalja fővárosába. 59 Augusztus 2-án az oldalvédet képező I. hadtest (Nagysándor) Debrecennél szen­vedett vereséget, de ez nem akadályozta jelentősen a magyar sereg mozdulatait. Görgey élhadteste 9-én már Aradon volt. Augusztus 9-én a Bem-féle sereg megütközött Temes­várnál az osztrák fősereggel. A csata azonban a magyar sereg teljes összeomlását ered­ményezte. E döntőnek bizonyult vereség után a legnagyobb magyar hadsereg, Görgey 30 000 fős serege maradt, amely egyedül nem vehette fel a harcot. A diktátorsággal fel­ruházott Görgey számára egyetlen lehetőség maradt, letenni a fegyvert. Ez augusztus 13­án Világosnál következett be. Ezután sorban megadták magukat a várak is, utoljára ok­tóber 2^4 között kiürítették Komáromot is. 60 A magyar szabadságharc leverése után 1849-ben felvetődött a kérdés, s még ma is vitatják, hogy Ausztria orosz segítség nélkül, saját erejéből legyőzhette volna-e Magyar­országot. Az orosz tábornokok azt állították, különösen a krími háború idején, amikor Oroszország az osztrákok „hálátlansága" miatt el volt keseredve, hogy Ausztria orosz segítség nélkül sose tudta volna Magyarországot legyőzni. Mindenesetre tény, hogy a császári-királyi haderő egyedül - akkor és ott - nem tudott volna elbánni a magyar hon­védsereggel, s ennek nyilvánvaló oka az volt, hogy Ausztria elkövette 1848/49-ben azt a számára majd végzetessé váló hibát, hogy lebecsülte a magyarság politikai és katonai szervező és rögtönző képességét. A bécsi megmerevedett harcászati szisztéma egyszerű­en figyelmen kívül hagyta a magyar nemzeti sereg intézményének rohamos fejlődését, hiszen a néhány hónap alatt életre hívott haderő Európa egyik legszámottevőbb hadse­regét arra kényszerítette, hogy szövetségest keressen. 61 59 Angyal Béla (szerk.): Szerencsi járás monográfiája Szerencs 1955. 168-169. Zöldi Antal kapitány a 89. honvédzászlóalj egy tüzérosztályával és két négyfontos selmeci ágyúval fedezi a honvédcsapatok visszavo­nulását, csak amikor egy a Tiszán lóháton átkelt kozák csapat bekerítése veszélyeztette, volt kénytelen meghát­rálni. 60 Katus i. m. 428-430. 61 Stefan Kovats i. m. 290. 553

Next

/
Oldalképek
Tartalom