A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

MIZSER Lajos: Zemplén megyei helységnév-vizsgálatok

vezetet nyert". A tudálékos etimologizálásra nagyon jó példa. A névadás nem ennyire bonyolult: a Bereck személynév + -i, birtoklás kifejező képző (FNESz. I, 458, 74. Alsóberecki a.). Felsőcsebirtye (Alsócsebény; Vysné Cabiny): „...a Tatárok ellen a magyarok itt táborozván Köztök leg több Oláh Katonaság találtatott, kik ört alván a jövőktől: „cse binye" az az mi jó, mi hir? mely Oláh szótól a községnek neve eredért". Sem a románban, sem a szlovákban nincs arra példa, hogy szójárásból helységnév keletkezett volna. Ez nem más, mint a Cseb személynév többes száma (FNESz. I, 76, Alsócsebény a.): 'Csebék'. Füzesér. „Nevét vette a Füzeséry föld birtokos családtol ...". Nem véletlen ez a vélemény, hiszen a füzeséri anyagot Füzeséry Bertalan főszolgabíró írta alá. A helynév pataknévből származik (FNESz. I, 487). Gatály (Hatalov): ,,...A' község név eredetéről köz tudomás szerint tót ajkú hely névre nézve, egy hajdanában le telepedett Hatala hadvezér nevéről tudhatni". A szlovák nevet helyesen magyarázza. A Gatály és Hatalov párhuzamos névadás eredménye (FNESz. I, 504). Habura (Laborcfő; Habura): „16-ik századba, midőn a Törökök és Lengyelek az itten megtelepedő orosz ajkú népet háborgatták s szüntelen csatároztak, s mind hogy Magyar Országi részen lévén, s többször a Magyarokkal is öszve ütközvén, tehát oroszul vijna magyarul háború ennek következtében a községet habura-nak nevezték". Első látásra felismerhető, hogy a helységnévnek semmi köze sincs a magyar háború szóhoz. A lejegyző Komendovits Josef nem sejtette, hogy az utolsó mondata lehet az igaz: „A folyóvíz mely egy részen az erdőségből foly a falu felső végére, neveztetik Haburkának, más része pedig, melly Csertész helységétől lefele foly öszve jön a Haburkával neveztetik Laborcznak". Némi földrajzi tévedés van a leírásban: a Haburka Csertésznél ered, a Laborc Kalenó felett a határon, és Mezőlaborcnál egyesülnek. A Habura helységnév tehát víznévi eredetű. Csak a 16. századtól tudom adatolni: 1543: Habura, 1551: Halbwra (Com.Zempl. 62). Hegedűsfalva (Hudcovce): „...hagyomány szerint ezen Községben sok hegedűs lakot, - tót ajkon Hudaczi - és ezektől el neveztetett a' Község". Nem foglalkozásnévből alakult, hanem személynévből, akár magyarul, akár szlovákul (FNESz. I, 758). Hernádkak: „...szó hagyomány szerint Kaki Uraságnak volt egész Község századok előtt birtoka, mely nemzetség egészen magnélkül kihalván, Kak nevezetét onnan venni származtatják, később hogy a Hernád folyó bé mosta magát határjába Hernád Kaknak neveztetett". Csak az előtag magyarázata megfelelő. A Kak személynévi eredetű (FNESz. I, 588). Hernádnémeti: „Hernád folyótól Kapta a' Község hason Melléknevet Németi Név eredetére nézve azonban mit sem tudni". Ez utóbbi kijelentés némiképpen meglepő, vagy az egyszerűség zavarta meg a lejegyzőt: német + -i birtoklást kifejező képző (FNESz. I, 588). Homonnazbojna (Óbajna; Nizné Zbojné): „Eredetét megnevezésének onnan lehet magyarázni: hogy mohácsi ütközetkor három rabló az az görögül [értsd: ruszinul] Zbijnik annak hogy erdőben lappangott, ki az egész környéket rettegésben tartotta..." Nem valószínű, hogy a község a 16. században keletkezett volna, első említése 1726: Zboina (Com.Zempl. 130). A helynév alapja a szlovák zboj 'rablás, fosztogatás', ennek nőnemű melléknévi alakja a zbojna, azaz: 'rablófalu'. Vö. Izbugyazbojna. A magyar Homonna és a szlovák Nizné 'Alsó' előtag megkülönböztető jellegű. 505