A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

KRUPA András: A májusfa állításának és döntésének táji tagoltsága a magyarországi szlovákoknál

ablak alatt, amíg a májusfát fel nem tűzte a legény. Mivel az volt a szokás, hogy a legény nem árulhatta el magát, mihelyst készen volt, a zenészekkel gyorsan eltűnt. A zemplénihegyvidéki Óhután is összekapcsolták a májusfa hozását éjjeli zenével. Ilyenkor megtudhatta a lány, ki állította fel neki, s a szerenád elfogadása jeleként - mint általában gyertyát gyújtott, de nem volt szokásban a legény behívása vagy megvendégelése. A májusfa helyett századunk közepén a bükki Répáshután és néhány nógrádi szlovák lakta helységben szép virágokból álló ún. májusi kosarat vásároltak a legények a kiszemelt lányoknak, illetve a jövendőbelijüknek, miként a borsodi, hevesi magyar (barkó, palóc) településeken is.

6 A tárgyalt szokás többoldalú, összetett vizsgálatának tömör összegzése: az eladó lányok májusfáinak felállítása a szlovák népesség körében a 20. század közepén halt el, azóta ritka esemény, kivéve a bihari szlovák falvak többségét, ahol napjainkig fennmaradt. A korábbi századokban a középületek előtt szinte mindegyik szlovák lakta helységben állt májusfa, napjainkban valójában csak a dunántúli szlovák településekre jellemző. Viszonylag pontosan elhatárolható a hegyvidéki és az alföldi szlovákok májusfaállítási gyakorlata, míg Észak-Magyarországon, Dunántúlon a legények közös tevékenységeként készült a májusfa, az alföldi legények egyértelműen individuális jelleggel tűzték fel kedveseik házára a virágos vagy a földíszített zöld ágaikat. Az alföldi lányok rendszerint nem tudták, mikor, ki állította fel a májusfájukat, a hegyvidékiek többnyire a szép eljárás résztvevői voltak. Kisebb régióként mindez azonban sajátos változatokban valósult meg. Napjainkra az együttes tevékenység főként a dunántúli közösségi májusfák felállításakor maradt csak fenn. IRODALOM Etnografický atlas Slovenska 1990 Szerk. biz. elnöke: Filová, Božena. Bratislava Gulyás Éva-Szabó László 1989 Jeles napok. In: Palócok, IV. Szerk.: Bakó Ferenc, Eger, 303-459. Haan Lajos 1991 Békés-Csaba. A város története a kezdetektől a XIX. század harmadik harmadáig. Békéscsaba Horváthova, Emília 1988 Zvyky a obrady. In: Hont. Tradície ľudovej kultúry. Szerk.: Botík, Ján. Banská Bystrica. 468-548. Kotics József 1986 Kalendáris szokások a Medvesalján. Debrecen Krupa András 1971 Jeles napok a Békéscsabán és környékén élő szlovákoknál. Békéscsaba Lami, Stefan 1984 Výročné zvyky a ľudové hry. Budapest 6 Gulyás É.-Szabó L., 1989. 412.; Kotics J., 1986. 93.; Paládi-Kovács A., 1982. 149. 501