A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

KRUPA András: A májusfa állításának és döntésének táji tagoltsága a magyarországi szlovákoknál

Napjainkban, illetve amíg élt a szokás, a Délkelet-Alföldön egyértelműen május elsejére virradóra állítottak fel májusfákat, a többi szlovák lakta régió településeinek jórészében - a vizsgált térség minden vidékén szétszóródva - is ez az időpont az elterjedtebb. A történeti adatok és az emlékezet szerint korábban általánosabb volt a pünkösd ünnepén, vagy pedig mindkét alkalommal történő májusfaállítás. A délkelet-alföldi helységekben, pl. a 18. században pünkösdkor és május elsején hozták a májusfát. Az 1730as években a Békéscsabára szállásolt katonák május elsején és pünkösd idején a templom körül lövöldöztek, és májusfákat állítottak. Mindezért az evangélikus egyház fizetett is nekik.

4 Szarvason üldözték a szokást, mégis továbbélt. Tessedik Sámuel számol be keserűen arról, hogy milyen módon állították fel a lelkészkedésekor pünkösd ünnepén a templomban a május-, illetve pünkösdi fákat. A tanítók a tanítványaikkal együtt a szőlőskertekből vágták ki őket, s Tessedik ráismert „a saját két-három-négyéves szép karcsú gyümölcsfáira". Emiatt is 1764-ben a lövöldözést, 1770-ben a májusfaállítást tiltották be.

5 A szarvasi evangélikus egyházi tiltás annyi „eredményt" elért, hogy magában a városban a 20. században nemigen volt májusfa, de a szőlőkben s a határából később kivált helységekben napjainkig éltették. A Zempléni-hegyvidéki szlovák falvakban a század első harmadában áttérni kezdtek a pünkösdi időpontról a május elsejéire. Ez tapasztalható a bükki helységekben (pl. Répáshután) is. De a hegyközi Füzéren, Filkeházán és Rudabányácskán mindvégig megmaradt pünkösdi ünnepeken. Jellegzetes átmeneti állapotot tükröznek azok a települések - fekvésük szintén szórt képet mutat -, amelyekben még ekkor is május elsején és pünkösdkor egyaránt hoztak májusfát. Sokszor ugyanazok az informátorok is ellentmondásba keveredtek, hol május elsejét, hol pedig pünkösdöt jelölvén időpontjául (pl. romániai Apatelek, nógrádi Lucfalva). Sajátos a két napon történő állítás megoldása a nógrádi Sámsonházán: itt május elsején mindegyik ház kapujára csak zöldágakat tűztek ki, míg a kedvesüknek pünkösdkor vittek májusfát a legények. A szlovákok körében a vizsgált helységekben a 20. század közepéig, mintegy a 60as évekig mindenütt állítottak fel májusfákat a nagylányok, illetve a feleségnek kiszemelt eladólányok számára. Napjainkban ritkán figyelhetők meg, de lakodalmak alkalmából a férjhez menő lány házát a Galga völgyi Püspökhatvanban, Galgagyörkön vele tisztelik meg, s e nemben feltűnik a Dél-Alföldön is (pl. Pitvaroson, Tótkomlóson). A májusfa fajtáit a táj és a helység jellegzetes fái határozzák meg, s a díszítés tárgyai, módjai is régiónként váltakoznak. Azokat a fákat részesítették előnyben, amelyek ebben az időben kizöldültek. A Zempléni-hegyvidéken általánosabb a fehér nyírfa (Jbrezá), s előfordul a hársfa (lipá) is. A Bükkben a jegenye-, vagy lucfenyő, a Mátrában a bükkfa (buk, bucina), s Nógrádban a gyertyánfa (hrab) a népszerűbb. Pest környékén pedig a nyárfa {l'inda, topol). A Pilisben, Vértesben, Gerecsén, valamint a Bakonyban ismét a fenyő, a bükkfa, illetve a borókafa. A Dél-Alföldön az orgonáról (orgován), a virágzó meggyfáról (visna) és a fűzfáról (vrba, osika) vágtak egy-egy nagyobb ágat. A századelőn a bakonyi Ösküben is csak fenyő- (jedliná) és orgona- {selenca) csokrot helyeztek el, s csak a 30-as évektől állítottak fenyőfát. A romániai bihari falvakban főként a nyírfa, a gyertyánfa volt kedveltebb. Ha fenyőfát ástak be, ágait letisztították, s a tetejére kötöttek nyírfaágat. Azokban a helységekben, ahol szálfákat használtak fel, ott több legény társult mind a kivágásra, mind az erdőből való beszállításra és a felállításra. A májusfa díszítésűül., 1991. 141. 5 TessedikS., 1938. 52., 76. 498