A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

KALICZ Nándor– S. KOÓS Judit: Település a legkorábbi újkőkori sírokkal Északkelet-Magyarországról

TELEPÜLÉS A LEGKORÁBBI ÚJKŐKORI SÍROKKAL ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGRÓL KALICZ NÁNDOR-S. KOÓS JUDIT A Kárpát-medence és ezen belül is Magyarország területe a neolitizáció problémájának megismerésében, valamint a termelő gazdálkodás létrejöttének vizsgálatában kiemelkedő szerepet játszik. Az eddigi kutatási eredmények ismeretében a kialakulás folyamata és a további fejlődés menete Magyarország keleti és nyugati területein bizonyos mértékig eltérő fejlődést mutat, amelyet a régészeti hagyaték kiválóan reprezentál (1. kép). Ez a különleges helyzet az ország két része között a neolitikum kezdetétől a késő rézkorig követhető nyomon, vagyis a Kr. e. 7. évezredtől a 4. évezred elejéig (BC). A két területet a Duna-Tisza köze választotta el egymástól, melynek széles, homokos területei ugyan megnehezítették a kommunikációt a keleti és a nyugati vidékek között, azonban teljes mértékben mégsem zárhatjuk ki az érintkezési csatornák működését. A keleti és nyugati részek újkőkori kultúráinak többé-kevésbé eltérő karaktere tehát az eltérő földrajzi helyzettel is magyarázható, jóllehet a tendencia és a fejlődési folyamat ritmusa jószerével párhuzamosságot mutat (KALICZ 1980, 97-102; uő. 1983, 91-130; uő. 1990; uő. 1993, 85-135; uő. 1995, 23-57; KALICZ-MAKKAY 1972a, 93-105; uők. 1972b; uők. 1972c, 77-92; MAKKAY 1969, 13-31; uő. 1982; RACZKY 1983; uő. 1988; uő. 1989). Kelet-Magyarországon (és ugyanígy Nyugat-Magyarországon is) a neolitikum, vagyis a termelő gazdálkodás két szakaszban jött létre. Az elsőben kialakult a legkorábbi újkőkori művelődés, a Körös kultúra, mint a balkáni-égei kultúrrégió legészakibb megnyilvánulása a Kr. e. 7. évezredben (BC). Ennek a kultúrának a területe nem terjedt ki az Alföld északi vidékére, melynek oka egyelőre ismeretlen. Tény, hogy a legkorábbi neolitikum kialakulása ezeken az északi részeken csak egy szakasszal később, a 6. évezredben történt meg. Ez a folyamat akkor vette kezdetét, amikor a Körös kultúra már eljutott fejlődésének késői időszakába, s amikor északi peremterületén létrejött az új kultúra, az Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrája (továbbiakban AVK), melynek legkorábbi, kialakuló fázisát Szatmár csoportnak nevezte el a kutatás (KALICZ-MAKKAY 1972c, 7792; uők 1977, 18-29; KALICZ 1980, 97-122; uő 1983, 91-130; RACZKY 1983, 161194; uő 1988; uő 1989, 233-251). A Körös kultúra népessége minden bizonnyal nagy szerepet játszott az AVK kialakulásában. Párhuzamosan ment végbe a folyamat NyugatMagyarországon is, ahol hasonló impulzusok hatására a Starcevo kultúra északi peremvidékén létrejött a Közép-európai (dunántúli) Vonaldíszes Kerámia kultúrája (KALICZMAKKAY 1972b, 93-105; uők 1975, 253-258; KALICZ 1978-1979, 13-46; uő 1980, 97-122; uő 1983, 91-130; uő 1990, 92-94; uő 1993, 85-35; uő 1995, 23-59). Összehasonlítva a nagykiterjedésű Közép-európai Vonaldíszes Kerámiával, a Szatmár csoport (legkorábbi AVK) viszonylag kis területet foglalt el, és hagyatéka csak annyiban hasonlatos a dunántúliéhoz (a továbbiakban DVK), amennyiben mindkét vo45