A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

BALASSA Iván: A népi földművelés történeti-néprajzi kutatásának módszertanához

Csaplovics János (1780-1847) kétkötetes német nyelvű könyvében a földműveléssel kapcsolatban is számos megfigyelést rögzített. Az 1855. évben két fontos forrás is megjelent. Az egyik Stephens, Henry: The Book of the Farm (1845, 1852), melyet Korizmics László-Benkő Dániel-Morócz István: Mezei gazdaság könyve 1-6. Pest 1855-1868. címen a „hazai körülményekre alkalmazva" lefordított és kiegészített, többek között először sorolta fel a „Gazdasági intézetek és egyesületek"-et, továbbá „Gazdasági irodalom" címen szakonként tekinti át a magyar mezőgazdasági könyvészetet és értékeli eredményeit. A másik általam is sokat forgatott könyv Galgóczy Károly (18231916): Magyarország, a Szerb Vajdaság és a Temesi Bánság mezőgazdasági statisztikája (1855). A hatvanas évek második felétől meginduló Statisztikai Évkönyvek agrártörténetileg és néprajzilag is jól hasznosítható adatsorokat tartalmaznak. A 19. század utolsó negyedétől kezdve megszaporodnak a mezőgazdaság-történeti munkák, sőt az első országos összefoglalás is megjelent. Wenzel Gusztáv (1812-1891): Magyarország mezőgazdaságának története (Bp. 1887). Majd a millennium és a századforduló táján Magyarország Vármegyéi és Városai sorozatban az adott megye gazdaságtörténetéről különböző szintű összefoglalásokat találunk. A mezőgazdaság története sokáig sem színvonalban, sem mennyiségben nem érte el a politikatörténet-írást. A 20. században már számos kiváló gazdaság- és agrártörténész munkálkodott. Ezek közül kettőt is kiemelek. Domanovszky Sándor (1877-1955) saját és tanítványai munkássága széles körre kiterjedt. Különösen nagyjelentőségű a Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéből nagyobbrészt általa szerkesztett sorozat, melyben egy-egy uradalom történetét dolgozták fel tanítványai. Szabó István (1898-1969) inkább a parasztság mezőgazdaság-történetével foglalkozott, erre és a mezővárosok, falvak kutatására nevelte tanítványait, akik az utóbbi évtizedekben az agrártörténeti kutatás derékhadát képezték. Az Agrártörténeti Tanulmányok 1975-ben indult meg,

29 és eddig 20 kötete látott napvilágot változatos témákkal, magas tudományos szinten. A legújabb évtizedekben korszakokra, illetve az agrártörténet nagyobb egységeire összefoglalások is jelentek meg. A két háború közötti időszakon kívül,

30 általánosabb összefoglalások is napvilágot láttak. így Gaál László jeles munkája

31 a növénytermelést mutatja be. 1982-ben a mezőgazdaság történetéről egyetemi tankönyvet is adtak ki,

32 mely a különböző mezőgazdasági egyetemeken és főiskolákon szabadon választott előadások alapjául szolgált. A mezőgazdasági források felkutatása során nagy segítséget jelentettek a különböző bibliográfiák. Több olyan is akadt, melyeket még a gyűjtés alatt használhattam. Némelyik forrásnak a megtalálása nem kis utánajárást okozott, némelyiket csak másolatban tudtam megszerezni. Fontosak voltak azok a bibliográfiák, melyek a folyóiratokat is felölelték: A magyar gazdasági irodalom első századainak könyvészete 1-8. Budapest 1934-1968. adott sok fogódzót. /. Tóth Zoltán (szerk.): Magyar történeti bibliográfia 2. kötet. Gazdaság. Budapest 1952. éppen úgy nagyon sokat jelentett, mint Sándor István: A magyar néprajztudomány bibliográfiája. 1850-1870. Budapest, 1977. Ez utóbbi a mezőgazdasági cikkeket, tanulmányokat és könyveket is az adott korszakból magába foglalja. Sok haszonnal forgattam Kosáry Domokos: Bevezetés a magyar történelem forrásaiba. 1-3. 28 Csaplovics J., 1829. 29 Szerk. Hojfmann T., Gunst P., %) Gunst P., 1970. 31 Gaál L, 1978. 32 Szerk. Gunst P.-Lökös L., 1982. 441