A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

VIGA Gyula: Eredmények és feladatok a magyar-szlovák határ menti múzeumi együttműködés területén

7. Még néhány adat a határ szlovákiai oldaláról 1976-ban - a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum (Žitnoostrovské Múzeum) részlegeként - nyitották meg Somorján (Šamorín) a Városi Honismereti Házat, aminek berendezésében magyarországi muzeológusok működtek közre. Az 1980-as évek elején az érsekújvári múzeum a váci Tragor Ignác Múzeummal tartott fent baráti kapcsolatot, ami azonban a szakmai találkozók szintjén maradt. Az 1980-as évek elején a CSEMADOK égisze alatt szerveződött az Alsó-Garam mente néprajzi kutatása, amiben több magyarországi muzeológus és részt vett. A komáromi Duna Menti Múzeum Magyar Nemzetiségi Osztálya is részt vett négy éven keresztül - a másutt már említett - Hont-kutatásban, együtt az ipolysági és a váci múzeum munkatársaival. 1991-ben Komáromban konferenciát rendezett a múzeum Interetnikus kapcsolatok a Kárpát-medence északi részén címmel, ahol szlovák és magyar kutatók, köztük számos muzeológus tartottak előadást. A tanácskozás anyaga 1994ben kétnyelvű kiadásban jelent meg (Liszka József szerk.: Acta Museologica 1. Komárom-Dunaszerdahely). Ugyanők Dél-szlovákiai tájak fafaragó művészete címmel készítettek kiállítást, ami eljutott az ausztriai Köpcsény (Kittsee) múzeumába is. 1994-ben a pápai Kékfestő Múzeum kiállítását fogadták Komáromban, amit aztán bemutattak Rimaszombaton és Galántán is. A komáromiak a Martosi (Martovce) népviselet kiállítással viszonozták Pápán a tárlatot. ERGEBNISSE UND AUFGABEN AUF DEM GEBIET DER ZUSAMMENARBEIT UNGARISCH-SLOWAKISCHER MUSEEN AN DER GRENZE Die Arbeit stellt am Beispiel von Institutionen im Grenzgebiet die wichtigsten Charakteristika der ungarisch-slowakischen Museumsbeziehungen vor. Sie weist darauf hin, daß die Festlegung der Grenzen durch Trianon im Bezug zum kulturellen Gegenstandserbe eine anorganische Situation schaffte und daß sie die Zusammenarbeit den jeweiligen politischen Verhältnissen und der Absicht der einzelnen Institutionen unterwarf, obwohl die öffentlichen Sammlungen der Region die Hüter des kulturellen Erbes der zusammenlebenden Völker sind. Trotz all dem haben in den vergangenen Jahrzehnten zahlreiche Ausstellungen, der Austausch von Ausstellungen, gemeinsame Forschungen und Konferenzen die Funktionsfähigkeit der Beziehungen bewiesen. Doch diese wurden meistens nicht institutionalisiert, sondern verblieben die Ergebnisse persönlicher Kontakte, die durch viele Faktoren gehindert werden. Der Verfasser hat viele Vorschläge bezüglich dessen, wie man durch die ungarisch-slowakischen Staatsbeziehungen, sowie mit Hilfe der Möglichkeiten der Europäischen Union die Zusammenarbeit der öffentlichen Sammlungen der Museen beider Länder wirkungsvoller gestalten könnte. Dies würde - über die fachlichen Ergebnisse hinaus - auch das eigenartige kulturelle Angesicht dieser Region kräftiger widerspiegeln als bisher. Gyula Viga 391