A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

FÜGEDI Márta–DOBROSSY István: Az idegenforgalom szerepe a városkép alakításában Miskolcon

minden magyar lakosa számára történő megismertetésére - komoly propagandamunka kezdődött.

20 Az Unger Hugó által írt Miskolc és környéke című kiadványt folytatják a Miskolci Kirakat című sorozat évente megjelenő köteteivel. A városról és a város nevezetességeiről, különlegességeiről fényképek sokasága készül azzal a céllal, hogy fotóalbum is bemutathassa a Felvidék fővárosát. 1934-től Miskolci Hét elnevezéssel városbemutató tudományos-kulturális-sport rendezvények kezdődtek, amelyek nemcsak a helybelieket, hanem olcsóbb vasúti közlekedés biztosításával az ország más városaiban, településein élőket is fogadták. Az országos propaganda hatékonyabbá tétele érdekében plakátpályázatot hirdettek. (Mai fogalmaink szerint ez lógó- és jelmondatpályázat volt.) A „logópályázat" kiírása szerint a feladat az volt, hogy „Miskolc az északmagyarországi hegyvidék központja, a Bükk legnagyobb városa, a turistaság, nyaralás, fürdőzés gócpontja", ezért fejtsen ki idegenforgalmi vonzó hatást a város és a régió iránt. A lógók és jelmondatok közül néhányat a pályázat bírálata után publikáltak, így az alábbi mondatok kerülhettek a köztudatba: „Felvidéki város", „Jobb itthon", „Csak Miskolc", „Halló Miskolc", vagy a „Templomok városa". A városi műipar, vagy kézműipari tevékenység iparművészeti színvonalra emelését célul tűző idegenforgalom mellé egyértelmű partnerként szegődött a Kereskedelmi és Iparkamara. Miskolcról a kereskedelemügyi miniszternek írott levelében a kamara elnöke kiemelte: „ismeretes, hogy külföldön az egyes idegenforgalmi gócpontok környékén, az idegenforgalom fontosabb áramlási vonalai mellett a műipar igen magas fejlettségű, s - ami a legnagyobb jelentőséggel bír - mindenütt sajátos jellegzetességekkel rendelkezik, amely helyi jelleg az onnan szétáramló műipari cikkeken át az illető vidéknek és lakosságának sajátosságait, kiemelkedő jellemvonásait hirdeti szerte a világon, s nagy idegenforgalmi vonzerőt képvisel."

21 Ezért aztán felsorolták az idegenforgalmi célokat szolgálni képes műipart, s az iparosok által gyártható (eladható) termékeket, áruféleségeket. A kerámiaiparosoknak tányérokat, kancsókat, vázákat javasoltak (így éledt újjá a 20. század első harmadában dísztálként és hamutartóként a miskolci kocsonyába fagyott béka.) Az ötvösök és ékszerészek, a fa- és bőrárukészítők, a textilművesek, de még a grafikusok is kaptak javaslatokat idegenforgalmi nevezetességek, emléktárgyak készítésére. Utóbbiaknak a városképeket, levelezőlapokat, a magyar és helyi népviseletet, a helyi tájat ábrázoló képek készítését és díszalbumok árusítását javasolták. (Az pedig a népviselet, régi népi kultúra, vagy polgári életmód eredetisége, a hagyományok megőrzése, a hitelesség miatt volt fontos, hogy az idegenforgalmi tárgyak, emlékdarabok terveit, modelljeit javasolták összevetni a múzeumban őrzött darabokkal. Az idegenforgalom így szólt bele pl. a matyó népviselet „újjáélesztésébe", árusítható tárgyakká válásába.) Egy másik irategyüttes szerint 1930-ban az Országos Magyar Idegenforgalmi Tanács Miskolcon tartotta ülését, s meglátogatták a résztvevők Lillafüredet és Tapolcát, elmentek Aggtelekre, Mezőkövesdre és Egerbe. A tanácskozásról egy 42 pontos előterjesztés készült, ami ma is haszonnal forgatható azok számára, akik egy szakterület, vagy egy település imázsának kialakításán (megváltoztatásán) dolgoznak. Az idegenforgalmi fogadóképesség (szállodák, turistaházak, magánfogadók) kapcsán külön foglalkoztak a belföldi propaganda területeivel, elsősorban művészi képeslapokkal és diaképek készítésével, propagandaalbumok, füzetek és újságok, de plakátok megjelentetésével is. „A 20 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1925/b. 34. d./13., Miskolc THJF. Város Hivatalos Értesítője, 1928. 3. sz., valamint Hodobay Sándor polgármester szövegét 1. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1906. 15198/1931. 21 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 2322/1928. 367