A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

FÜGEDI Márta–DOBROSSY István: Az idegenforgalom szerepe a városkép alakításában Miskolcon

legfontosabb szlogenje, ami az 1920-as években annyira felerősödik, hogy néhány évtized múlva, tartalmát tekintve nem lesz több mint egy közhely a többi között. A városbemutató idegenforgalmi kiadványok sorába Miskolc 1910-ben illeszkedett be, vagy jelent meg először. Ennek egyszerű oka az volt, hogy a hasonló kiadványokat Magyarországon a lipcsei Woert-féle cég jelentette meg (Miskolc előtt így látott napvilágot Eger, majd Brassó idegenforgalmi útmutatója). A kiadvány mind a mai napig a legkorrektebb, leghasználhatóbb (várostörténeti értékű) áttekintése Miskolcnak, Diósgyőrnek, Hámor-Lillafürednek, Görömböly-Tapolcának és Perecesnek. Mit őriz Miskolc korábbi érdekességei, toposzai és újabb kutatási eredményei közül, amelyek imázsalakító tényezők lesznek? „Akinek nincsen hosszabb tartózkodási ideje: jól teszi, ha Miskolcz különleges sajátosságával köt futó ismeretséget" - fogalmazódik meg a konkrét ajánlat. „A várost hosszában átszelő Szinva a belső városrészben fekvő házak közt legtöbb helyen - partképződés hián olyan módon folyik, hogy az épületek csaknem függélyes alapfalai egyúttal a meder kőfalait alkotják, s így kicsiben velencei utca képe tárul a szemlélő elé."

11 A „miskolci Velence" megjelenik a kötetben is, de megjelent kb. 1909-1911 között színes képeslapon is. A Szinva, mint „Miskolc Velencéje" olyan tömörített reklámszöveg, amely az 1950-es évekig jó szlogen. (Amikor a diósgyőri vasgyár és környezetében számos más üzem szennyvizét a Szinván keresztül vezette el, illetve le a Sajóba, ez már csak értelmezhetetlen szólammá vált, olyan egykori városképi hangulattá, amelynek emlékét a képeslapok és a korábbi generációk őrizték.) „Más specialitás nyilvánul meg a »Lacikonyhának« nevezett utcai, nyílt üstökben, melyekben rendesen sertéshúsból igen ízletes falatokat zsírban sütnek ki és árusítanak ott helyben. A Lacipecsenyének nevezett - igen jó gyomrot kívánó sülteket - különösen a heti és napi vásárok idején - tömegesen fogyasztja a szintén közelben kapható friss fehércipóval az ínyencközönség." (Lacikonyhásokat a Búzavásár-téren, a Tetemvár-téren, de még a Rákóczi és Kálvin utcák kereszteződésében lévő vashídnál is találhatni - reklámozza a „történelmi" ínyencséget a kötet szerzője.) Bár már van villamos, bérkocsi és fogatos személy- ül. teherszállítás Miskolcon, mégsem ez a figyelmet felkeltő, hanem „a közlekedő járművek között a kétkerekű talyigák, amelyek egyszerű kiállításuknál és eredeti ősmagyar szerkezetüknél fogva tűnnek fel. Tulajdonosaik ezeket egy lóval, kizárólag teherszállításra alkalmazzák." A „látnivalók és szórakozások" között Miskolc 10 temploma közül elsődlegesen az avasi templomot, a múzeumot és a színházat javasolják. Az Avas, mint „páratlanul szép hegyi liget", s a jövőben „valóságos Tusculum" jelenik meg a tervbe vett Rákóczi-toronnyal, amelyet a Horváth Lajosról elnevezett legfelső platón kívánnak majd felépíteni. „Az Avas megtekintését senki el ne mulassza; mert a már említett élvezetek mellett a miskolczi népéletet innen lehet legközvetlenebbül szemlélni" ajánlja az „idegenvezető", de a vendéglátásban nem esik szó a kocsonyáról, s az ebbe fagyott béka történetéről sem. Úgy tűnik, mintha a történettel (vagy legendával) nem szívesen barátkoznának a miskolciak, de a kötet egyik reklámjában mégis megjelenik a város akkori „lógója", a „hamutartónak alkalmas tányérka, mely a miskolczi kocsonyát a befagyott békával ábrázolja, s egyedül Pfliegler J. Ferencz üveg-, porcellán-, fém- és lámpaáru üzletében kapható".

12 Az ismert, s a korábbi évszázadokból átörökített toposzok mellett megtudjuk, hogy Miskolc „geológiai és archeológiai szempontból tekintve - környékével együtt - felette érdekes hely", s „nem csekély fontossággal bír az a tény", hogy az ősember eszközeit az "LippayB., 1910.46-48. n

LippayB., 1910.91. 363