A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)
CSÍKI Tamás: A régiófogalmak néhány elméleti és módszertani problémája
Péter az agrártörténeti régiók kialakulásának folyamatában, lényegében a mezőgazdasági árutermelés fejlődésével összefüggésben földrajzi egységeket, gazdasági egységeket (tájakat), közigazgatási egységeket, közgazdasági értelemben vett termelési körzeteket, agrártermelési tájakat s végül történeti régiókat (nagytájakat) különböztet meg, aszerint, hogy a földrajzi-ökológiai viszonyok által determinált termelést fokozatosan felváltja a specializációra, a fogyasztás differenciálódására épülő mezőgazdasági és ipari, illetve a mezőgazdasági termékek közötti rendszeres árucsere. 27 Ez a felosztás azonban - miként a szerzője is utalt rá - nem vehette figyelembe, hogy az egyes tájak vagy egységek gyakorlatban való elválasztása a fenti kategóriák szerint nem feltétlen valósulhat meg, mivel a mezőgazdaság (csakúgy mint valamennyi gazdasági ágazat) fejlődése nem tekinthető időben és térben homogén folyamatnak (ezért különböző fejlődési-szerveződési szinten lévő egységek működhettek egymás mellett, amelyek között ugyancsak valamilyen kapcsolat létezhetett); valamint azt sem, hogy a specializáció - a növekedés, illetve a modernizáció extenzív elemeinek fennmaradása s a piacosodás ellentmondásai miatt - csak szórványosan járt együtt geográfiailag megszakítatlan, összefüggő, homogén agrárrégiók kialakulásával 28 , ami - a korábban említettekre visszautalva - azt is jelenti, hogy egyegy termelési körzeten, agrártermelési tájon stb., vagyis az egymásra épülő egységeken belül fejlettebb, illetve kevésbé fejlett belső perifériák különíthetőek el. (Mindebből az az általánosítható módszertani elv következik, hogy egyetlen, még oly fontos tipizáló tényező nem elégséges egy gazdasági régió körülhatárolásához és leírásához, nem helyettesítheti a különböző: a termelést, a fogyasztást, az elosztást befolyásoló ökonómiai szempontok együttes, egymást ütköztető és kiegészítő felhasználását. 29 ) A szociálgeográfia a saját kutatásai számára ugyancsak önálló térszerkezeti szinteket különített el, jellemzően: országos szintet, regionális (vagy teljes értékű regionális) szintet, nagytérségi (másképp részleges regionális) szintet, majd kistérségi (vagy városkörnyéki), valamint települési szintet, s végül még megkülönböztet egy ún. lakókörzeti és háztartási szintet is. 3 S bár ez a felosztás (elvben) nem tételez fel alá- és fölérendeltséget az egész és a részek között, ám mivel abból indul ki, hogy a régiók a kisebb területegységek horizontális integrációja révén tevődnek össze, mégis - talán túl egyhangúan - a fő hangsúlyt az ún. makroregionális (vagyis a regionális és a nagytérségi) szintek vizsgálatára helyezi (pl. Nyugat- és Dél-Dunántúl, Észak- és Dél-Alföld stb.), amelyeket, a közigazgatási egységekhez igazodó statisztikai gyakorlat kényszereihez igazodva, a megyékből építi fel; míg a kistérségek elméleti és módszertani körülhatárolására jóval kevesebb figyelmet fordít. 31 Mindezek alapján úgy véljük, hogy a régiótörténeti kutatások számára valóban egy hierarchizált s több tényezős régiófogalom kialakítására van szükség, amelynek keretében a komplex, statikus gazdasági körzetek léte megkérdőjeleződik, s ehelyett olyan ru27 GunstP., 1979.205-07. 28 Tóth i. m. (A magyar mezőgazdaság struktúrája...) 167. 29 Vö. Tóth i. m. (A történeti tájak...) 237., 240. 30 Süli-Zakar i. m. (A régió: földrajzi...) 141. 31 Krajko Gyula a Dél-Alföld vizsgálata során tett definíciója sok szempontból (ám nehézkesen) határozza meg a mikrokörzet fogalmát: „A földrajzi munkamegosztás legkisebb területi egysége, amely még az integráns gazdasági körzet legfontosabb tulajdonságaival rendelkezik: specializálódik, területileg azonos vagy alkotója egy területi termelési komplexumnak, szűkebb keretek között része az országos munkamegosztásnak, gazdasági központja és ehhez kapcsolódó sajátos gazdasági, társadalmi életritmusa alakult ki, amely objektív keretül szolgál a területileg rendkívül differenciált gazdasági és társadalmi élet bonyolult folyamatainak elemzéséhez." S bár a szerző a mikrokörzetet „...funkcióját tekintve területi termelési egységnek" tekinti, konkrét vizsgálatakor voltaképp a vonzáskörzetekből építi fel. Krajko Gy., 1973. 2-3. sz. 260., 269., vö.: Beluszky i. m. 322-23. 352
