A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

CSÍKI Tamás: A régiófogalmak néhány elméleti és módszertani problémája

értelmezők részéről pl. olyan megállapítás, hogy az „... ideológiai szempontból is erősített Győr és Miskolc a mai napig sem képesek a regionális szerepköröket illetően Pozsony, illetve Kassa hiányát pótolni",

5 amit a régiótörténeti kutatások némiképp módosíthatnak. A dualizmus időszakában ugyanis Győr iparforgalmi növekedése meghaladta Pozsonyét (amelynek korábbi piacközponti funkciója is csökkent)

6

; vagy hasonló módosulás figyelhető meg Miskolc és Kassa esetén, aminek a fő oka, hogy a salgótarjáni, az ózdi és a sajószentpéteri szénmedencék feltárása a miskolci (a diósgyőri) nehéziparnak kedvezett, miként az is, hogy a Munkács-Ungvár-Miskolc vasútvonal (éppen Kassa megkerülésével) e várost kötötte össze a Kárpátalja nyersanyagforrásaival, aminek következtében a régi kézművesközpont - már a megelőző évtizedekben is jellemző - hanyatlása a múlt század végén tovább folytatódott, s majd Trianon után, a Felvidék nagyobb részének új államalakulatba integrálódása révén nőtt ismét a szerepköre, miután a cseh és morva területek, valamint Szlovákia - a Monarchiából örökölt s az eltérő gazdasági adottságokon és lehetőségeken nyugvó - egymásrautaltsága a két világháború között erőteljesebben érvényesült, s Kassa a megélénkülő kelet-nyugati irányú gazdasági és árukapcsolatoknak (immár a Kárpátalja forgalmát is ide számítva) az egyik fő központjává vált.

7 A településföldrajz, illetve a településtörténet tehát a településhierarchia és -struktúra funkcionális vizsgálata alapján igyekszik a maga régiófogalmát megalkotni, amelyben a településhálózat központjai: a nagyvárosi centrumok és a régiók léte szorosan egymáshoz kötődik: „A régió nagy- és kisvárosi vonzáskörzetek, településegyüttesek, infrastrukturális hálózatok összekapcsolódása, integrálódása... bázisa a gazdaság területi összefonódása (kiemelés tőlem - Cs. T.), valamint a helyi társadalmak szoros egymásrautaltsága. A közigazgatási kapcsolatok és a területi beosztás a régiók létrejöttében csaknem érdektelenek."

8 E meghatározásnál azonban (amely nem nélkülözi a gazdaság működésének szempontjait) figyelembe kell vennünk (a történeti kutatások igazolták), hogy a múlt század végén s a két világháború között is léteztek olyan területek: a Cserehát, a Bódva-völgye, az Ormánság, a Sárrét említhető példaként,

9 ahol az egyoldalú (kistelepülési) struktúra miatt az előbbi meghatározás nemigen alkalmazható. Az örökölt földrajzi-táji adottságokra és az ennek talaján továbbélő termelési hagyományokra épülő agrárszerkezet ugyanis gazdasági és társadalmi egységet biztosított, amit ráadásul - s ezt a néprajzi kutatások bizonyíthatták - „...a jellegzetes természetföldrajzi adottságok bázisán, a közös történelmi múlt, a gazdálkodási mód és szerkezet, az ezekre épülő erős összetartozás, az infrastruktúra többé-kevésbé egységes rendszere (vagy hiánya) révén a népesség tudatában is megőrződő »régió-tudat« erősíthetett",

10 mindez azonban nem válhatott funkcionális (ellátási, forgalmi stb.) egységgé.

11 5 Süli-Zakar /., 1976. 142. 6 Egyetlen adatot idézve, 1910-ben az iparban, a kereskedelemben és a közlekedésben foglalkoztatottak aránya Győrben 59%, míg Pozsonyban 57% (a keresőket tekintve). Magyar Statisztikai Közlemények 64. köt. 216. 7 Csíki T., 1999. 252., 386. 8 Süli-Zakar i.m. (A régió: földrajzi...) 145. ' A Cserehátra a legátfogóbban: Dobány Z, 1999. különösen: 34-65., továbbá G. Fekete É., 1991., elméleti áttekintés keretében: Beluszky P., 1982. 2-3. sz. 323-24., a Bódva-völgyére: (szerk.) Bodnár MRémiás T., 1999. 10 TóthJ., Társadalomismereti és Kulturális Szemle IV. 2. 29. Akkor is így van ez, ha- a Bódva-völgyi példánál maradva - e területen az „alföldi", illetve a „domb- és hegyvidéki" gazdálkodás egyes elemei (pl. a folyó alsó folyása mentén a búzatermelés, a középső és a felső szakaszán inkább a rozstermelés) együttesen 348