A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)
PIRINT Andrea: Egy festmény Wántza Mihálytól
ák" terén is egészen a legrégibb múltba, Árpád vezérig visszanyúlóan igyekezték igazolni a család dicső eredetét. Részben ennek az igénynek kielégítésére, részben a nemzeti öntudatot ápoló, a magyarság históriáját összefoglaló történelemkönyv létrehozásának szándékával látott napvilágot 1664-ben Nürnbergben a „Mausoleum Regni Apostoliéi Regum et Primorum militantis Ungariae Ducum", melyet a rendekhez szóló ajánlást szignáló és a kiadás költségeit fedező Nádasdy Ferenc országbíróról NádasdyMausoleumként szokás emlegetni. A kiadvány hatvan darab egész oldalas rézmetszetet, köztük tizennégy hun és magyar vezér, s IV. Ferdinánddal bezárólag a magyar királyok fiktív ábrázolását tartalmazza az ábrázoltakat bemutató latin szöveggel s ennek német fordításával. Az idők folyamán többször is kiadott Nádasdy-Mausoleum képzőművészeti tekintetben archetípusokat nyújtott, amelyek több mint két évszázadra meghatározták a magyar múlt legtöbbet felidézett alakjainak képzőművészeti megjelenési formáját, nemcsak a grafikában, de a festészet terén is. E rézmetszetek felnagyított festménymásolataival főúri arcképgalériákban éppúgy találkozunk, mint sokalakos kompozíciókhoz szolgáló, az öltözet és karakter szempontjából forrásértékű előképekkel. A festménymásolatok csoportjába tartozik Wántza Mihály Kund vezért, amely a Mausoleum 62. lapjának illusztrációja után készült kópia. A másolás során művészünk egyszerűsítette a kompozíciót; a háttérben jobbra felvonultatott sereg, s a balra jászol alatt álldogáló lovak megfestését száműzte saját képéről. Ha hihetünk a forrásoknak, Wántza vezérsorozatába beletartozott Attila, Lehel és Szabolcs vezér minden bizonnyal szintén a Mausoleum vonatkozó rézmetszete nyomán megfestett másolata is. S e helyen újra hangot kell adni a gyanakvásnak, miszerint az 1953-as leltározásnál alapul szolgáló korábbi leltárkönyvben elírás következtében szerepel Kund helyett Botond neve, ugyanis a Mausoleum metszetei között Botond vezér nem is ábrázoltatik. Wántza Kundja alkotójának tehetségéről kevéssé ad hírt. Másolat lévén nem árulkodhat a téma megfogalmazásának festői leleményéről. Amiről árulkodik, az inkább jó dekorátori képesség, mintsem színvonalas festői előadásmód. Nem tudni, művészünk milyen indíttatásra, miféle megbízásból festette vezérsorozatát. Meglehet, hogy egy, a miskolci színtársulat által előadott darabhoz szolgált díszletül. Ez persze csak feltevés, amely nélkülöz minden bizonyítékot, mindenesetre ez a körülményjói magyarázná a festmény kvalitásbeli hiányosságait. Wántza Mihály festménye ugyanakkor kortörténeti jelentőséggel bír, s ezen túlmenően egy képzőművészeti ábrázolás utóéletének dokumentumértékű példája. KVND N^APlTANry HVNGAi 2. kép. Kund vezér (a Mausoleum illusztrációja) 344