A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

KÁPOLNAI Iván: Mezőkövesd város és környéke népességének alakulása a 20. század elejéig

kán még nem érte el az 1%-ot sem. Végül is 1746-ban a lakosságnak 57%-a volt katolikus és 42%-a protestáns vallású. A római katolikusok mintegy fele Mezőkövesden tömörül, a reformátusoknak pedig 40%-a Mezőkeresztesen. A Bükk-vidéken a katolikusoknak volt némi többségük. A kivétel nélkül katolikus Mezőkövesd és Szentistván mellett Tárd a harmadik legnépesebb római katolikus település a környéken, bár az utóbbi vallásilag kevertebb. Mégis megkapta a „matyó" (vagyis katolikus) gúnynevet - pedig a közeli környéken több színtiszta katolikus falu is volt (pl. Szomolya, Bogács). A mintegy 3500 katolikust számláló Mezőkövesd nélkül a környék lakosságának többsége (56%-a) még református vallású volt 1746-ban. Néhány bükkaljai faluban (Ábrány, Vatta, Daróc) egyik vallás hívei sem voltak abszolút többségben a görög katolikusok és lutheránusok jelentős száma miatt, ezen kívül mindhárom községben voltak már izraeliták is. A Bükk-vidéken csak három községben voltak a reformátusok abszolút többségben (Zsérc, Cserépfalu, Geszt), a táj alföldi részét azonban mintegy 3

A részben lakták (csupán Keresztesen több mint 200 református élt). A század második felében is folytatódott betelepülések és népességmozgás eredményeképpen a 19. század elején - az 1804-ben végrehajtott egyházi összeírás adatai szerint - az alig 6 évtized alatt megkétszereződött összlakosságban a római katolikusok aránya 60% fölé növekedett és 3637%-ra csökkent a reformátusoké. A református lakosság aránya csupán Vattán növekedett, máshol mindenütt mérséklődött. Darócon, ahol 1746-ban a protestánsok (a reformátusok és lutheránusok együtt) a lakosságnak még közel felét adták, a 19. század elején már alig több mint 20%-át. Ábrányban is - Alsó- és Felsőábrányt összevonva csak 30%-át. Zsérc és Nagymihály korábban 90%-os református többsége 2/3-3/4-es arányúra fogyott. A Bükk-vidék legnépesebb településévé vált Sályban is kb. 2/3-os arányuk volt a protestánsoknak (a lutheránusokat is beleértve, akiknek a 18-19. század fordulóján Sályban volt a legnépesebb, 40-50 fős gyülekezetük). Ezekkel a változásokkal a környék (Mezőkövesd nélküli) népességében is megszűnik a református többség. Számottevő mértékben hozzájárult ehhez Bábolna lakosságának kicserélődése, mely kivétel nélkül katolikussá vált. Színtiszta katolikus falvak voltak még a 19. század elején Ivánka, Keresztespüspöki és Szentistván, a Bükk-vidéken pedig Szomolya és Alsóábrány, valamint Cserépváralja, ahol azonban a katolikusok között egy görög szertartású is volt. A görög katolikusoknak a 18. század derekán még közel 3%-os aránya fél évszázad alatt alig 0,5%-ra (370-ről alig több mint harmadára) apadt. A túlnyomórészt rutén származású görög katolikus hívek - akik a 18. század derekán néhány községben (pl. Daróc, Tárd és különösen Nyarad) még jelentős szigetet alkottak - eltűntek, vagy számuk minimálisra zsugorodott, de ugyanakkor feltűntek ott, ahol korábban nem voltak (pl. Nagymihály). Mindez a nyelvi asszimilációval együttjáró vallási rítusváltással magyarázható, és ugyanakkor bizonyos mértékű újabb (további) népességmozgással is. (Ismeretes, hogy pl. az 1760-as években nyárádi lakosok költöztek Négyesre, és talán a későbbiekben Nagymihályra is?) Erősen megfogyatkozott a jórészt szlovák anyanyelvű lutheránusok száma is (172-ről 120-ra), az összlakosságon belüli arányuk pedig még inkább (településenkénti részletezésben: 2. táblázat). A népesség vallási megoszlásának a 18. század második felében egyházi összeírások alapján kimutatható tendenciája - a katolikusok arányának növekedése és a protestánsokénak csökkenése - a 19. században és a 20. század első felében is érvényesült az 1869-től kezdve tízévenkénti rendszerességgel végrehajtott állami népszámlálások hivatalos adatainak tanúsága szerint. 287