A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

KÁPOLNAI Iván: Mezőkövesd város és környéke népességének alakulása a 20. század elejéig

és 1742-től anyakönyvei is fennmaradtak Valknak. Ivánkának viszont csak 1788—89-töl volt- katolikus! - helyi lelkésze és anyakönyve.

70 Meghonosították a reformációt még a 16. században a falut birtokló köznemes családok Egerlövőn is, csakúgy, mint - a városkörnyék mai határain kívül eső - Farmoson. Az utóbbi a későbbiekben katolikussá lett, Lövő azonban az 1718. évi betelepülések illetve visszaköltözések után is túlnyomórészt református maradt.

71 Ellentmondásosak az adatok Bábolna lakosságának vallásáról. A falu egy része a 15. század közepétől egyházi (káptalani) birtok volt, másik része azonban világi földesuraké. Az 1939. évi Vármegyei Szociográfia szerint Bábolnán a reformáció nem terjedhetett, mert egyházi birtok volt, más adatok azonban arra utalnak, hogy mégis meghonosodott az új hit a halásztanyából kinőtt faluban. Lakossága nagymértékben hullámzott, cserélődött a 18. században. így pl. 1717-19 között lakói - miként Valkról és Lövőről is - „átszöktek Füred mezőire". 1720 körül katolikus vallású szlovák-rutén telepesek érkeztek a faluba, lakossága azonban az 1746. évi Canonica Visitatio adatai szerint túlnyomórészt református. Fényes Elek is Geographiai Szótárában azt írja, hogy „először a lakosok reformátusok voltak". A későbbiekben a református lakók „különféle viszontagságok miatt" elhagyták a falut, és helyükre a káptalan a Felvidékről 1759 körül vagyontalan katolikus telepeseket hozott. 1788-ban helyi lelkészséget állítottak fel Bábolnán, 1795-ben katolikus templomot is építettek. Vályi András azonban 1799-ben tévesen továbbra is reformátusnak mondja a falut, pedig az 1804. évi összeírás a katolikusokon kívül egyetlen más vallásút sem talált a Tisza áradásainak sűrűn kitett környéken.

72 A táj településeinek többségében aló. század második felében elterjedt a reformáció, ha olykor csak átmenetileg is. Néhány falu azonban megmaradt katolikusnak. így például a Tisza környéki települések közül Négyes, melynek pedig protestáns földesurai voltak. A török időkben pusztává lett falu a 16. század második felétől - mint már szó volt róla - Lövővel együtt nem szerepel a dézsmajegyzékekben. Nincs nyoma a török adózójegyzékekben sem, sőt még az 1746. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv sem említi, annak ellenére, hogy 1728 után érkeztek telepesek az elpusztult faluba. Csak 1766-ban népesítette be az egri káptalan és a világi földesúr egyik katolizált ága katolikus telepesekkel. 1768. évi összes (126) lakójának egyharmada görög szertartású volt. A falu lakossága újabb telepesek révén alig két évtized alatt megháromszorozódott, de a későbbiekben is megőrizte túlnyomóan katolikus jellegét.

73 A reformáció korában köznemesek birtokában volt Ivánka lakosságának nagy része is katolikus maradt. Ha volt is a 18. századtól az Orczy család birtokába került faluban 1746-ban néhány református (275-ből 9), 1804-ben egyetlen protestáns vagy izraelita vallásút sem írtak össze.

74 A káptalani birtok Szentistvánon sohasem vert gyökeret a reformáció, az egész 18. század folyamán nincs egyetlen protestáns lakosa (a 19. században is alig). Hasonló a helyzet a püspöki birtok Keresztespüspökíben is, mely még 1746-ban is csupán néhány fős kis major volt. A püspök-földesúr 1767-68. évi telepítési akciója révén ismét népes, gyorsan szaporodó faluvá vált.

75 Nem terjedt el a reformáció a korábban két falurészből állt Szomolyán sem. A 16-17. században egybeépült falu katolikus plébánosának - mint már szó volt róla - a neve is ismert 1635-ből. Nem található a töröknek adózó községek 70 Vályi A., III. 1799. 583.; Egyházi anyakönyvek az Országos Levéltár mikrofilmtárában; Soós i. m. 81. 71 Klein-Péchy i. m. 49.; Soós i. m. 82. 72 Vályi i. m. I. 1796. 79.; Fényes E., 1851. I. 61-62.; Klein-Péchy i. m. 156.; Soós i. m. 88. 73 Can. Vis. 1746.; Conscriptio 1783-1804.; Klein-Péchy i. m. 100.; Soós i. m. 81. 74 Klein-Péchy i. m. 24.; Soós i. m. 80. 75 Klein-Péchy i. m. 75., 147.; Soós i. m. 86., 96. 285