A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

KÁPOLNAI Iván: Mezőkövesd város és környéke népességének alakulása a 20. század elejéig

(főleg adó-) kedvezményekkel. A spontán jobbágyáramlás az elpusztult, vagy népességében megfogyatkozott településekre megindult ugyan már a 17. század vége felé, de a szervezett telepítés inkább csak a Rákóczi-szabadságharc után vett erősebb lendületet. A népesség oly mértékben megnövekedett, hogy - Kövesd, Tárd és Szentistván után - további községekben is megindult az anyakönyvezés. Bogácsra már 1724-ben költözött plébános - bár a mikrofilmezett anyakönyvek az Országos Levéltárban csak 1753-tól ismeretesek. Szomolyáról 1726-tól maradtak fenn az anyakönyvek Alsóábrányból pedig 1728-tól, bár más forrásokból származó adatok a helybeli parókia működését későbbi időponttól számítják (1775-től illetve 1763-tól).

39 Darócra az 1720-as években az új földesúr, a katolikus Borsy alispán a református jobbágyok után jelentős számban telepített szegény katolikus családokat, de helybeli anyakönyvezésük csak 1746-ban indult meg, a református lakosoké pedig csak jó négy évtizeddel később. A református nemesek által lakott Vattára az 1730-as években érkeztek nagyobb számban római és görög szertartású katolikus szlovákok és rutének, akik többségbe is kerültek a faluban, de önálló lelkészhez és anyakönyvezéshez csak a reformátusokjutottak.

40 A Bükkalja legnagyobb református településén, a török időkben is mindvégig lakott Cserépfaluban egyes adatok szerint már az 1700-as évek elején megindult az anyakönyvezés, de csak 1731-től maradtak fenn az adatok. Hasonlóképpen 1730-31-től ismerjük az alföldi rész két legnagyobb református településének (Keresztesnek és Nagymihálynak) az anyakönyveit is. Egerlövőn 1736-ban fektették föl a református anyakönyveket, a kisebb lélekszámú Valkon pedig 1742-ben. Valknál nagyobb számú adózó háztartást írtak össze 1715-20-ban a másik Tisza-parti faluban, Bábolnán, melynek népessége az 1720-as években tovább növekedett - néhány római és görög katolikus szlovák és ruthén családon kívül - nagyobbrészt református lakókkal. Az anyakönyvek fölfektetésére azonban csak a század vége felé került sor.

41 Az eddigiekben hivatkozott történeti forrásokból (dika- és dézsmajegyzékek, adóés házösszeírások stb.) a települések népességének számszerű nagyságára csak következtetni lehetett az összeírt háztartások, családok számának valamely (jól-rosszul feltételezett) átlagos családnagysággal való szorzásával, és az összeírásból feltehetően kimaradtak becsült számának hozzáadásával. Ahol vannak egyházi anyakönyvi adatok már a 18. század első évtizedéből, ott is csak következtetni lehet(ne) a bejegyzett születések évenkénti átlagos számából a korabeli (feltételezett) nyers születési arányszámok segítségével az anyakönyvezési körzet lakosságának hozzávetőleges számára. A legrégibb olyan források, amelyekből minden további művelet nélkül közvetlenül a népesség számát (és összetételét) ismerhetjük meg, az ún. egyházlátogatási („canonica visitatio"-s) jegyzőkönyvek. Az egri római katolikus püspökség területén 1746. évről maradtak fenn ilyen források. Barkóczy Ferenc ugyanis, mikor 1744-ben a püspöki székbe került, kormányzatának kezdetén számba vétette az egyházmegye dologi és személyi viszonyait, így egyebek között az egyházközségek (parókiák) létszámát, de nemcsak a katolikusokét, hanem a más vallásúakét is. A jegyzőkönyvekből - Sály és Négyes kivételével - környékünk valamennyi településéről kapunk adatokat a népesség számára, vallási összetételére vonatkozóan, sőt 39 Soós i. m. 79., 90. és Schematismus venerabilis Cleri Agriensis kötetei 1814. évtől. 40 SOÓÍ i. m. 93., 101. 41 Schematismus venerabilis Cleri Agriensis kötetei és egyházi anyakönyvek az Országos Levéltár mikrofilmtárában. 269