A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

KÁPOLNAI Iván: Mezőkövesd város és környéke népességének alakulása a 20. század elejéig

lélekszám azonban csökkentendő a nem kövesdi lakosoktól származott, de ott kereszteltek arányában! Más településről alig áll rendelkezésre olyan támpont - az igencsak megfogyatkozott számú dézsmázóról tájékoztató néhány fennmaradt gabona tizedjegyzéken kívül -, amelyből a lakosság számát legalább hozzávetőlegesen meg lehetne becsülni. Némi tájékoztatásul szolgálhat talán az az összeírás, amely a török uralom végén, 1685. évből az elpusztult és lakott házak számát tünteti fel. Kövesdet nem találjuk ebben a kimutatásban, csak a környék 12 települését, nagyobbrészt a Bükk-vidéken. Az alföldi részen csak 3 település (Keresztes, Nagymihály és Lövő) fordul elő, s azok házainak is túlnyomó része elpusztult. A század elején még Kövesdnél is népesebb Keresztesen például az öszszeírt házaknak még 1/10-ében sem laktak. (Más forrásból tudjuk azonban, hogy például Szentistván is népes falu volt az 1670-es években,

24 lakóit Kövesden anyakönyvezték.) A Bükk-vidéken csak Vatta, Kacs és Alsóábrány hiányzik az összeírási jegyzékből. A feltüntetett települések házainak közel egyharmadában laktak, de például Darócon a házak felében. Voltak olyan települések is a megyében, ahol a házak nagyobb részét lakták (pl. Csat, Kisgyőr, Görömböly stb.), és a megye egyéb (környékünkön kívüli) tájain az összeírt házaknak több mint 40%-a volt lakott. De az összeírás után hamarosan, az 1688. évi tizedlajstrom puszta faluként tünteti fel az 1685. évi összeírás szerint éppen a legkevésbé pusztult Darócot, azonkívül az előző évtizedbeli dézsmajegyzék szerint viszonylag még népes Tardot, mely az 1700. évi tizedlajstrom szerint is teljesen lakatlan („deserta"). Ismét más források szerint 1697 nyarán Kövesd, Keresztes, Szentistván és Bábolna pusztultak el.

25 Ilyen gyorsan hullámzó, egymásnak is olykor ellentmondó és főleg nem számszerű adatok birtokában nehéz (lenne) a táj népességét megbecsülni a török hódoltság végén. Mégis: ha az anyakönyvi bejegyzésekre támaszkodva elfogadjuk Kövesd 1000 körüli (illetve alatti) lélekszámát, ugyanakkor a környék összeírt házainak nagymértékbeni lakatlanságát is jellemzőnek tartjuk, de egyben azt is feltételezve, hogy az összeírásból nemcsak házak, hanem egész települések is hiányoznak, akkor mindezt összevetve tájunk összlakosságát a török hódoltság végén bizonyára tehetjük legalább 2 ezerre. Nem vontuk be számításainkba a 17. században már szóba jöhető forrástípust, az urbáriumokat, amelyek egy-egy uradalom, földesúr birtokát és az ott lakó „úrbéres" kapcsolatban álló népességét (a háztartásokat és a telek nagyságát) vették számba. Ezek tartalma azonban - az összeállításukra vonatkozó egységes előírások hiányában - eléggé eltérő, így az adatok egymás közti összevetése (s még inkább összegzése) meglehetősen kétes értékű vállalkozás lenne. Csupán jellemzésül az urbáriumokban szereplő háztartások számának - azonos településen belül is - nagyfokú hullámzására néhány mezőkövesdi adat: a diósgyőri uradalom emberei által 1682-ben készített urbárium 66 adózót sorol fel név szerint, a lovak után kivetett taksa megjelölésével. Az 1686. évi urbariális összeírás 22 családot említ, amely családtagokkal együtt is csupán töredéke az anyakönyvi bejegyzések alapján becsülhető lélekszámnak. Egy 1702-ből származó urbáriumban az összeírt háztartások száma 104, ugyanabból az évből származó másik összeírás pedig csak 64 háztartást tüntet fel, de Mezőkövesdet tisztán nemesi településnek mondja. A következő évben 113 háztartásról van adatunk stb.

26 Mellőzhetjük tehát az urbáriumokat vizsgálódásainkban. A 18. században más forrásokra támaszkodva folytatjuk a népesség számának nyomon követését. 24 Borovszky i. m. 353-354.; Soós i. m. 86. 25 Borovszky i. m. 355. 26 Kápolnai i. m. 1958. 19. 265