A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

KÁPOLNAI Iván: Mezőkövesd város és környéke népességének alakulása a 20. század elejéig

Végül is a gabona-dézsmajegyzékben összeírtak száma Borsod megyében a 16. századbeli 3500-4000-ről mintegy 2800-ra csökkent, Mezőkövesd és környékén pedig a 600 körüli dézsmázóról 376-ra. Különösen nagymérvű volt Mezőkövesd háztartásainak megfogyatkozása az 1548. évi 167-ről 65-re. Kövesd már nem a legnépesebb települése a tájnak: megelőzi Keresztes, melynek népessége kevésbé fogyatkozott, sőt a szomszédságában Nagymihály lakossága még növekedett is - a Bükk-vidéki Cseréphez hasonlóan. Erőteljesen csökkent viszont Tárd dézsmázóinak száma, Szentistván pedig „praedium"-má, puszta faluvá vált, talán már házai sem álltak. Daróc, Sály és Ábrány, az alföldi részen pedig a Tisza-parti Valk és Bábolna tizedfizető lakóinak száma csökkent ugyan 1576-hoz képest, de 1548-hoz viszonyítva inkább emelkedett. Végül is az 1605. évi gabona-dézsmajegyzékben összeírtak számából 2000-et jóval meghaladó lakosságra következtethetünk Mezőkövesd és környékén. De ha figyelembe vesszük a dézsmajegyzékből hiányzó - minden valószínűség szerint lakott - Gesztet és Nyárádot, a „curiális" Vattát, a korábban már említett, ugyancsak hiányzó Zsércen, Szomolyán, Bogácson és Kacson kívül, akkor a 17. század elején is bizonyára még 3 ezer körüli lélekszámú népesség élhetett Mezőkövesd és környékén. A dézsmajegyzékben összeírtak számából (68) következtetve Keresztesen a - csata után alig tíz évvel - mintegy 400 személy lakott: 20-25%-kal kevesebb, mint korábban, és ez valamivel több volt már, mint Kövesd lakossága, amely a fél évszázaddal azelőtti 1000 körüli szintnek alig több, mint harmadára zsugorodott. A csata színteréhez közeli Nagymihályon közel 300 főnyi népesség tömörült - több mint az előző században. Hasonló lélekszámú faluvá növekedett a Bükk-vidéki Cserép, illetve kb. ilyen szintre csökkent a korábban kétszer népesebb Tárd. Ábrány lakossága 1605-ben ennél valamivel kevesebb: kb. annyi, mint a múlt század derekán, de jóval kevesebb, mint az 1570-es években. Daróc és Sály csökkenő, illetve stagnáló lélekszáma a másfél százat közelíthette, a Tisza-parti Valké viszont 100 alatt volt, s még inkább Bábolnáé. A múlt század derekához viszonyítva azonban ez emelkedést jelent. A későbbiek során egyre kevesebb háztartást mutatnak ki a dézsmajegyzékek, vagy éppenséggel egyáltalán nem nyújtanak számszerű tájékoztatást. Borsod megye egyes északibb településein ugyan nem mutatkozik ez a csökkenés, vagy csak kisebb mértékben: Sajószentpéteren például 1647-ben, a Miskolctól délre eső Ernődön 1673ban is több háztartást írtak össze, mint korábban bármikor, az edelényi háztartások száma is csak mérsékelten fogyott stb. A megye egészében azonban a század közepén öszszeírtak száma már a felét sem éri el, tájunkon pedig alig több mint 1/5-ére zsugorodik az évszázad elejeinek. 1647-ben csupán 7 településről - Nagymihály és Nyárád, északabbra pedig Tárd, Cserép, Daróc, Geszt és Sály -jeleznek a dézsmajegyzékek néhány (többnyire csak 10-14 közötti) háztartást, amiből falvanként 100-nál kevesebb lakosra lehet következtetni. A század második felében még tovább csökken az összeírtak száma, és 1700-ban a dézsmajegyzékek összesen csupán 32 háztartásfőt mutatnak ki 4 településen: Darócon (13), Geszten (10), Cserépben (5) és Nyaradon (4). Praediummá vált a 17. század folyamán Valk, már az előző század vége felé Szentistván, a középkorban még önálló Tilaj településsel együtt, még korábban Ivánka, északabbra pedig az egykor ugyancsak önálló Leányfalu, Sály közelében. Curiális (nemesi) településként tüntetik fel a század második felében Vattán kívül a három egykori mezővárost: Ábrányt, Keresztest és Kövesdet, sőt 263