A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

KÁPOLNAI Iván: Mezőkövesd város és környéke népességének alakulása a 20. század elejéig

mentesültek a dézsma alól. De ha jobbágytelek volt tulajdonukban, ők is tizedlajstromra kerültek, mert a paraszti föld után - bárki is művelte - dézsma járt.

13 Az összeírások jellegéből adódó eltérésekhez hozzá kell még venni azt a lélektani tényezőt is, hogy az adózó mindig szemben áll az adóztatóval, s igyekszik magát a legkülönbözőbb ügyeskedésekkel - akár az összeírok előli meneküléssel is - kivonni az adózás alól. A különböző összeírások közötti eltéréseket jól példázzák csupán a kövesdi adatok. Az 1544. évi dikajegyzékben 50 porta szerepel (és egy malom), 1546-ban 64 (és 9 elhagyott, felégetett) porta; 1549-ben az összeírt porták száma 25, az elhagyott és mentesítetteké 6, majd az 1550-es évtizedbeli dikákban 25-28 portával találkozunk. Ugyanakkor a török adóösszeírás 1550-ben 41 családot talált a városban, de 1559-ben már csak 21 élt közülük Kövesden, viszont közben új beköltözőkkel - szám szerint 33-mal - növekedett a töröknek adózó lakosság.

14 Ezzel szemben a gabona-dézsmaj egy zekékben ennek többszörösét írták össze: az 1548. évi tizedlajstromban 167 főt, sőt 1549-ben 174-et. (Fő alatt természetesen háztartást értve, bár néha nőtlen egyének is előfordultak - különösen a szolgák és zsellérek között.) 0 1564-ben 98 adózó portát írtak össze Kövesden, 1570-76 években számuk 57-61 között mozgott, 1578-ban már csak 29, 1584-ben 48, 1588-ban pedig mindössze 17 és fél. Mezőkövesd 1583-ból származó, utcák szerinti leírásában viszont 101 háztartásról olvashatunk, a gabona-tizedlajstromban pedig a dézsmázók száma 1576-ban 105. Ezek a rapszodikus változások nemcsak a lakosság hullámzását jelzik, hanem azt is, hogy a dézsmaj egy zekéket a többi összeírásnál teljesebbnek (azonkívül folyamatosabbnak is) tekinthetjük. A dikális adószedők gyakran nem hatoltak be a török hódoltsági területekre, a dézsmaszedők viszont tizedszedési és szabad mozgási engedélyt szereztek a török hatóságoktól, és keresztül-kasul járták a hódoltsági településeket is. így pl. az 1596. évi mezőkeresztesi csata utáni években a dikális összeírások többé nem említik Kövesdet, gabonadézsma-jegyzékek pedig ismeretesek az 1600-as évekből is. Ezek után a következőkben a gabonadézsma-jegyzékek alapján kíséreljük meg nyomon követni a környékbeli települések népességének alakulását. Az 1548-tól fennmaradt Borsod megyei tizedjegyzékekben a környék településeinek többsége szerepel, néhánynak azonban nem sikerült nyomára akadni, vagy ha szerepel is a jegyzékben, hiányoznak a számszerű adatok. Előfordul olyan jelölés, hogy a település lakatlan helység, elhagyott („deserta"), puszta falu („praedium"), ahol rendszerint már házak sem állnak, vagy egyszerűen semmiféle jelzést nem kapunk a faluról. Valójában nem tájékozódhatunk a település nagyságáról nemes falu esetében sem, vagyis ahol csak „curialis" egytelkes nemesek laktak, vagy nemesek jobbágyokkal vegyesen, illetve csak jobbágyok, de nemesi földön, s így dézsmát nem adtak. Ha a „curia", mint lakatlan faluhely földjei nemesi földekké váltak, azok után sem járt többé dézsma. A curialis falu jelölés főleg a 17. század derekától vált gyakoribbá. Az 1548. és 1576. évből származó jegyzékekben a környéken még 14-15 település dézsmázóiról kapunk számszerű adatokat, az 1605. évi jegyzékben már csak 9-ről, a későbbiekben egyre kevesebbről. 1700. évben pedig mindössze 4 településről (1. táblázat).

15 n Bakács I., 1957.; Ila B, 1957. 51., 82. 14 Klein-Péchy i. m. 91.; Kápolnai I., 1958. 1-2. sz. 18.; Sárközi i. m. 54-61. 15 Kovacsics i. m. 405-413. 259