A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

SZEKRÉNYESSY Attila: Egy borsodi udvarház története (Szekrényessy Árpád élete)

el, úgy hogy a földbe rejtett batyu végére kötelet erősített, melynek másik végét a fa törzsére kötötte. A bohém Berta ezen naiv cselekedete később szájról szájra járt, mint anekdota.

167 Bárczayék, kik elmenekültek a cseh katonák jövetelekor, komoly anyagi veszteséget szenvedtek: „A csehek minden könnyen mozdítható dolgot elvittek, ezüstöt, porcelánt, ruhafélét. "

168 Május 20-án miskolci menekülő ismerősök érkeztek a Szekrényessy-udvarházba, kik azon szomorú hírrel jöttek, hogy a vörösök megszállták a várost.

169 A frontok és „színek" váltakozása a szendrőládi bírót komoly feladat elé állította. Lányával hol fehér, hol vörös lobogót tűzetett ki.

170 Végül Kun Béla bolsevikjei tartósabban berendezkedtek. A Szekrényessy-birtokot - szerencsére egybefüggő egészben - orosz típusú állami gazdasággá változtatták. Ennek „előnye", hogy az állatállomány, szerszám és gabonakészlet egyben maradt, s csak a zsírt - mely a falusiak legfőbb fogyóeszköze volt - lopták el az utolsó cseppig.

171 Ekkorra már a vasúti közlekedés megbénult, de rövidesen a hadi helyzet is változott, s leáldozott a bolsevikok vörös csillaga. Edelényben a legfőbb kommunistákat megverték, de egyéb atrocitás nem történt, lassan helyreállt a rend. Nyaranta folytatódtak a fürdőzések, télen a korcsolyázások, s egyébkor a szokott társas összejövetelek, a karácsony és a szilveszter, mígnem: „Az 1928-as esztendő szomorúan kezdődött. Szilveszter estéjét megint együtt töltöttük Ragályiékkal és Koósékkal. Szekrényessy Berta néniék is meg voltak híva, de egyszer csak üzentek, hogy nem jön, mert beteg lett, szélhűdés. Az orvos, akit elhívtak hazamenet beszólt hozzánk és mondta, hogy a felgyógyuláshoz nincs semmi remény. Természetesen szomorúságra változott a szilveszter esti hangulat. Néhány nap múlva csakugyan meghalt. "

173 1928. január 5-én, 76 évesen követte Árpád bátyját. Temetésére január 7-én került sor a családi sírkertben.

174 Halála előtt külön gondolt örököseire, Bónis Aladárnéra, kinek egyik közös ősük ékszerét hagyta,

175 másod-unokatestvérére, Császárné Pikéthy Etelkára pedig készpénzben ezer pengőt örökített.

176 Kiemelten emlékezett meg néhai unokatestvére, Szekrényessy Nándor Károly fiáról - mely fiai révén egyébként is a Szekrényessy család továbbterjesztője -, rájuk a közös ős Szekrényessy-portrékat és egyik Szekrényessy ősanya függőit hagyta.

17 Húga Bizellné Szekrényessy Margit ekkor már „súlyosan beteg. "

m Halála évében, 1932-ben még rendezi feljegyzéseit, ugyanakkor naplói nagy részét megsemmisíti.

179 Fiatalabb asszony korában az irodalmi pályával is kacérkodott: „ írni a 90-es évek elején kezdett és noha nagy gyönyörűséget jelentett számára az írás, falusi háztartása és nagy családja nem engedték, hogy több időt szenteljen eme kedvtelésének és miután később színdarabokra tért át és azokat az akkori liberális kor frivolabb ízlése mellett nem sikerült érvényre juttatni, felhagyott teljesen az írással. Nagy műveltségű ritka szellemes bájos asszony volt, aki ismerte emlékezetébe zárta. " Szekrényessy Margit egyébiránt Bertához képest komoly természetű, visszahúzódó lelkialkatú ember volt. A falusiak igazi úrinőnek tartották, „igazi méltósága",

m ki kevésbé barátkozott a helyiekkel. Idős korában lánya, Bizell Margit gondozta két barátnőjével, Ambrózy Margittal és Lehoczky Rózsával, kik közül az utóbbi huzamosabb ideig lent élt Borsodon, még mint Berta társalkodónője. Margit, Kálmán bátyjához hasonlóan jó fizikumú, egészséges életvitelű ember volt, amolyan „ igazi sporthölgy". 244