A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

SZEKRÉNYESSY Attila: Egy borsodi udvarház története (Szekrényessy Árpád élete)

nélkülük. Délután már teára jöttek, azután megvolt a karácsonyfagyújtás, a kapott játékokkal Árpád bácsi egész vacsoráig játszott velünk. Szilveszter estéjén vacsorára jöttek, vacsora után pedig tombolán sorsoltunk ki mindenféle apróságot. Az éjfélt is megvártuk együtt, azután meggyújtották a kis lámpásukat és útra keltek a falun keresztül. "

136 Idős korában nyári programjai közé tartozott - ugyancsak Bárczayéknál - az ifjúság számára rendezett mulatságon való részvétel. „A kertben volt teniszpálya is. Ott rendezték a... tenisz-zsúrokat nyaranként, minden csütörtökön. Ezekre rendszeresen eljöttek ...a Borsod falu másik végén lakó Szekrényessyék. " 137 Árpád mindvégig jó fizikummal rendelkezett. Közel a hetvenhez, rendszeresen lovagolt, utazott, vadászott és kerékpározott, s ha csak tehette kikocsizott birtokára. Még megérte számos, azonos korú rokona halálát, mikor 68 esztendősen, 1917. április 12-én, éjjel 11 órakor váratlanul meghalt,

138 melyre az ekkor tizenkét esztendős Bárczay Róza így emlékezett: „ 1917 tavaszán nagy szomorúság ért minket. Meghalt Szekrényessy Árpád bácsi. Lehangoló tudat volt, hogy soha többé nem fogjuk látni. "

139 Két nap elteltével (április 15-én délután 3 órakor) megyei kiválóságok, s a Bódvavölgyi nemesség, valamint egyházi és társadalmi szervezetek képviseletében, ravatalozták fel a kastély udvarán. Halála érzékenyen érintette az egyházat: „Kicsi egyházunkat nagy veszteség érte mert a megboldogult mindenben és mindenkor példaszerüleg mozdította elő egyházunk jólétét - boldogulását a valódi szeretet, köztisztelettől körülövezetten - égő fáklyaként világítva keresztény testvéreinknek, nemcsak jópéldáival, de tetteivel is...Ravatalára az egyház terhére vásárolt, elnöklő lelkész által az egyház nevében koszorút helyezett".

140 Lovas huszárok sorfala mellett - kellő pompával kisérték ki a Szekrényessy-sírkertbe.

141 E családi kegyhely az egykori lepratemető helyén feküdt, melyet ma védett „Nemesi sírkert"-ként tart számon a város. A temetkezési helyül kiszemelt terület megszerzésére vonatkozólag a következőkről tudósít az 1917-es borsodi református presbiteri jegyzőkönyv május 20-i bejegyzése: „ székelyhídi Szekrényessy Berta úrnő - borsodi lakos a ref egyház tulajdonát képező egyik temetőből, néhai fivére székelyhídi Szekrényessy Árpád volt főgondnok családja részére sírhelyéül 126 nm területet kér engedélyezni és kijelölni, amelyért 200 koronát nemcsak, hogy felajánlott, de a presbitérium utólagos jóváhagyása reményében az egyház pénztárába be is fizetett, kéri a presbitériumot e tekintetben határozathozatalra.'''' 42 Az egyházi vezető testület nem késlekedett a válasszal: „A presbitérium az egyházi törvény 43 § ban előirt névszerinti szavazás mellőzésével egyhangúlag határozatilag kimondja, miszerint saját részről a kért területet... engedélyezi, felkéri elnöklő lelkészt arra, hogy a sírhelyet kérelmező úrnővel együtt jelölje ki és kérelmező úrnőnek adja át."

143 A lakóházakkal és a fűrészteleppel körülölelt területen Borsod három, egykor legjelentősebb - egymással rokon - nemesi családjának vannak itt önálló sírkertjei. A Ragályit időrendben a Szekrényessy, majd a Bárczay követi. A Szekrényessy-sírkert kőoszlopos, kovácsoltvas kerítéses területén helyezték örök nyugalomra Szekrényessy Árpád földbirtokost. Egyszerűségében is elegáns fehérmárvány obeliszkjére testvérei a következő feliratot vésették: „Itt nyugszik székelyhídi Szekrényessy Árpád a vaskoronarend lovagja, a borsodi református egyház főgondnoka 1849-1917. Embertársainak szerető jó barátja volt, a közjónak önzetlen buzgó munkása. Áldott legyen emlékezete." Ragályi Tamás unokavejével Borsod utolsó jelentős feudális típusú földbirtokosa szállt sírba. A nemesi sírkertek fennmaradásukat a kommunizmus idején a Bárczay-sírkertbe temetett szovjet katonáknak „köszönhették". Több mint negyven esztendőn át „Hősi temető" néven tartotta számon a munkásmozgalmi kegyelet. A rendszerváltást követően 240