A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

SZEKRÉNYESSY Attila: Egy borsodi udvarház története (Szekrényessy Árpád élete)

összes lámpákat és csak a színfalak körül lett a színpad folyton másszinű üveglámpások által megvilágítva. "

101 Abban az esetben, ha Szekrényessy Árpád és neje, Albina külön érkeztek Budapestre, a kényes, könnyen sértődő nagyasszonyt illő ceremóniával és pátosszal fogadták: „Bécsből Albiné néni csak vasárnap jön ... Ma reggel Árpád bácsi elutazott Albiné néni elé, Berta néni pedig elutazott Nyáregyházára, az öreg Ragályi temetésére. Anna, Albiné néni számára rózsát vett ... Lajos bácsi, Galop (főhadnagy) és (Máriássy) Tivadar, Albiné néni elé mentek ki, a Bombatéren érkezett meg a bécsi hajóval. Anna meg én pedig díszbe csaptuk magunkat. Én fehérbe, Anna rózsaszínbe. 8-ra itt voltak. A szalonba ültek le. Árpád bácsi zongorázott. 9-kor vacsoráztunk. Csak vacsora után jött Berta néni haza. Mi 11 órakor mentünk aludni. Albiné néni hozott Annának és nekem egy kis gránát brochet. "

102 A borsodiak, ha tehették együtt szerveztek különféle programokat, melyet a rokoni, baráti látogatásokon túl, kisebb kirándulásokkal, rendezvényekkel stb. igyekeztek színesebbé tenni. „Ma este mindnyájan, azaz Berta és Albiné néni és Árpád bácsi színházba mentek és délután pedig, ... kint voltak a Margit szigeten."

103 Ez utóbbi helyszín már csak azért is kedvelt tartózkodási helye volt a Szekrényessy család tagjainak, mert hajdanán atyjuk egyedüli bérleménye volt, s mint ilyen valamennyi Szekrényessy gyerek kizárólagos játszóhelye. 1894-ben meghalt az agg Kossuth, az egész ország megrendült izgalommal fogadta a hírt, melybe némelyek a 48-as eszmék halálát látták. Aki csak tehette a fővárosba jött a temetés idejére. A végtisztesség előtt két nappal hozták haza Kossuth holttestét, melyről Bizell Margit a szemtanú hitelességével ír: „ Délután mindnyájan elmentünk. A 2 cseléd együtt, Lajos bácsi meg én együtt. Tudniillik ma hozzák be Kossuth Lajost Pestre. Én Lajos bácsi iroda ablakából néztem, onnan nagyon jól lehetett látni. Az összes utczák, melyeken áthozták bevoltak feketével vonva. Igazán csak még Istent lehet így ünnepelni, mint a Pestiek Kossuthot. A menet szép volt. Persze minden fekete. A feleségét és leányát is behozták. A sok koszorú, a deputációk, az öreg honvédek és a közeli rokonok fekete kocsia, a temérdek sok nép, az a meghatottság, ez mind szép kép volt." 104 A temetés előtti nap Szekrényessy Berta - ki ekkor már egy idő óta Borsodon élt jelezte jövetelét. „Este Berta néni megérkezett, Bárczay László és Lajossal, kik szintén a temetésre jöttek. Lászlót már Borsodról ismerem."

105 Végül, 1894. április l-jén érkezett el a temetés napja: „Ma nagy napra ébredt Magyarország. Kossuth Lajos temetése lesz ma. ... Mi Berta néni, én és a 2 Bárczay meg elmentünk helyet keresni. Találtunk is az Erzsébet körúti nagy tribünön. Egy jegy 3 fr volt. Pedig 12. -ik sor. Roppant drága. De jól láttunk mindent. A temetés gyönyörű volt és megható. A koporsó előtt a zászlókat meghajtották és az összes kalapokat levették. " AZ UTOLSÓ NAGYSÁGOS ÚR Szekrényessy Árpád, ha nem a két főváros valamelyikében múlatta az időt - ha már a pénzt nem: „...nem ivott, kártyázott és nem szórta a pénzf - akkor többnyire hivatalos ügyeivel foglalkozott. Ilyen pedig akadt bőven. 1886-tól gazdasági tudósítói megbízást töltött be. Ez nagy szaktudást igénylő, bizalmi feladatnak számított. Tevékenysége kiterjedt az árak és bérek, valamint a munkaerő-szükséglet változásainak figyelemmel kísérésére, melyről rendszeresen referált a Földművelésügyi Minisztérium felé.

108 236