A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

SZEKRÉNYESSY Attila: Egy borsodi udvarház története (Szekrényessy Árpád élete)

Két fia rendszeresen Sajószentpéteren és Borsodon tölti a nyarakat, Szekrényessy Árpád vendégszeretetét élvezve. Az idősebb fiú, Antal 1921. október 5-én, szigorló építészként, a „Rongyos Gárda" tagjaként Sopron védelmében osztrák csendőrgolyótól halt hősi halált. Ő azon magyar hősök egyike, kiknek helytállása eredményeként maradhatott Sopron magyar város. Lossonczy II. Tamás (1904) - ki e sorok írójában egyetlen élő rokonát tiszteli családi elvárásként, 1922-ben a jogi karra iratkozott be, de egy esztendő elmúltával a Képzőművészeti Főiskola növendéke lett. Vaszary János tanítványaként végzett s tett franciaországi és hollandiai tanulmányutat. Barátságot kötött Piet Mondriannal, - a holland absztrakt festészet atyjával - mely kapcsolat meghatározta későbbi pályáját. Itthon 1929-31 között az Iparművészéti Főiskolán belsőépítészetet tanult, Kaesz Gyula növendékeként. Bekapcsolódott a legradikálisabb festészeti irányzatokba. Korai nonfiguratív műveinek lelkes hívéül szegődött Kassák Lajos, Kállai Ernő és Hamvas Béla. Művészeti hitvallását 1996. szeptember 6-án, e sorok írójának ekként foglalta öszsze: „ Egy kép a szeretet megnyilvánulása!" Anyja tiltakozása ellenére 193 l-ben - a második világháború kirobbanásának évében - feleségül vette Schwartz Ibolya (1906-1992) zsidó származású lányt. A feleség három testvére közül két húga koncentrációs táborban vesztette életét. Fiútestvére, Tivadar pedig még a zsidóüldözések előtt Sorosra magyarosította nevét. Soros Tivadar jogászként működött. Két fia született, Pál (1926) és György (1930), kit jelenleg a világ egyik legvagyonosabb embereként tartanak számon. Mielőtt az országot elhagyta, Lossonczynétól vett angol nyelvleckéket. A Szekrényessy-birtokon egykor önfeledten játszó Lossonczy II. Tamás számára meglehetősen göröngyös út vezetett a sikerig. 1954-ben kizárták a Magyar Képzőművészek Szövetségéből, 1957—68-ig ipariskolai rajztanár. Az 1970-es évektől mind gyakrabban rendezhetett kiállítást. Előbb Érdemes, majd 1994-től Kossuth-díjas művész. Túl a kilencvenedik életévén készítette el Róma város egyik metrómegállójának nagyszabású mozaikját (2x14 méter). A Szekrényessy udvarház úri összejöveteleinek tagja volt még Lossonczy III. Károly (1838-1949) Dezső (1875-1916) nevű fia, ki gazdasági intézeti tanárként kereste kenyerét, s felesége Kossuth Gizella (1878-1949). A Bódva-vőlgyi nemesség egyik társaséleti centruma tehát - Szekrényessy Árpád integráló személyiségének köszönhetően - hosszú időn át a borsodi Szekrényessy „kastély" volt. Idejárt Boldváról őrgróf Pallavichini Adolf és felesége bárcai Bárczay Anna, a másik Pallavichini fiú a vatikáni udvarban játszott jelentősebb szerepet. A boldvai kastélyban az 1910-es évek folyamán élt még Bárczay Vera, - ki a háztartást vezette - Teréz, - ki rengeteget utazott - és Mária (Mickó) ill. Bárczay Anna féltestvére - Szepessy Kálmán - kiről ismerős úri körökben, diszkréten az a hír járta, hogy gyengéd érzelmekkel viseltetik saját neme iránt. Egzotikus szép üvegháza volt, melyben az évente egyszer virágzó kaktusz kuriózumnak számított. Pallavichiniékhez járt még br. Vécsey Alfonz (Tomi), ki az úri konvenciókhoz kevéssé igazodva szeretett csúnyán beszélni. A „mindennapos" látogatók közé volt sorolható Polonkay András (Pami bácsi) bécsi gárdatiszt, Ferenc József testőre, ki az első világháború idején ezredesi rangban ment nyugdíjba. Felesége Fábián Anna (Anci néni), előkelő aradi családból származott. Atyja közjogi pályán működött, tekintélyes birtokuk volt az Arad külterületi részén levő Angyalföldön. Félárva leányként nőtt föl, hisz anyja az ő születésekor halt meg. A 230