A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

SZEKRÉNYESSY Attila: Egy borsodi udvarház története (Szekrényessy Árpád élete)

Ugyancsak különállva helyezkedett el az ólak kétszintes építménye. Alul a váltakozó számú disznók óla, felül pedig a baromfiól. Mindkettő igen rendezett, tiszta állapotban. Az imént említett - Borsodi útra merőleges - épületsor mögött külön csirkekeltető működött, nagymennyiségű szép fehér tojást termelve a miskolci piacra. A pajtát és az ólakat szép fehér virágú fagyalkasövény takarta az udvarház elegánsabb részleteitől. Mindezek mellett Szekrényessy nagyságos úrnak a közeli hegyoldalban lévő birtokán, szőlőkultúrához kapcsolódva tekintélyes borospincéje volt. URADALMI HÉTKÖZNAPOK A fentiekből kitűnhet, hogy már az udvarház körül is jelentős gazdasági tevékenység folyt, melyhez komoly tárgyi, személyi feltételek szükségeltettek. Ez utóbbit a „kastély" állandó, 12-18 fős személyzete jelentette. A nőcselédek között megtalálható volt a komorna, ki a háziasszony ül. az udvarház nőtagjainak személyes kiszolgálását végezte, úgymint a toalett készítés, öltöztetés, fésülés, ékszerezés, utazás alkalmával csomagolás stb. Szerepköre irigyelt a többi cseléd körében, adott esetben, mint hírvivő, azaz legfőbb pletykaforrás, megbecsült személy volt a faluban. Őt követte a kúria belső helyiségeinek rendben tartásával, takarításával megbízott - általában két - szobalány. Ezeken túlmenően feladata még a terítés, felszolgálás, ezüsttisztítás, s telente a ház helyiségeinek fűtése. A Szekrényessy-kastély több névtelen szobalánya közül egynek, Gyömbér Ilonának a neve fennmaradt.

53 Az állandó fiatal szobalány mellett általában - az ott megöregedés jogán - volt egy idős asszony is, ki legfeljebb naponta végig tipegett a szalonokon, s a tollseprűjével meglegyezte az antik tárgyakat és bútorokat. Nagy hatalommal és irányító szereppel bírt az uradalmi szakácsné, kit a cselédek féltek, s az uraság megbecsült. Mondhatni bizalmi állás volt. A jó konyha egyaránt minősítette a ház úrnőjét - ki éppen ezért rendszeresen felügyelte e „funkcionáriust" -, de sokat elárult a vendégszeretetről is. Feladata volt főzni, sütni, befőzni, a disznóvágásokkor a feldolgozást részleteiben irányítani. Ez utóbbi tevékenység közül kiemelt szereppel bírt a kenyérsütés. Ez a hetente megismétlődő ceremónia a hajdani kocsislakásban lévő kemencében történt. Ebben a szobában állt egy obsitos sparhelt, mely csőrendszerrel volt összekötve a két-három lépcsőfokkal lejjebb lévő kemencével. A heti sütés alkalmával három-négy kenyeret sütöttek, melyek darabonként 4-5 kilogrammosak voltak. A szakácsné utasítására a kemencét szalmával már előző nap befűtötték a férficselédek, kiknek felelőssége volt, hogy a kemence kenyérsütés idejére kellőképpen felmelegedjék. A szakácsné saját teendőit is már előző nap előkészítette, bekovászolta a kenyértésztát és lefedve állni hagyta. Másnap irányításával a nőcselédek közreműködésével bedagasztották, szakajtóba tették és lisztes konyharuhával lefedték. Később a kenyérformára alakított tésztát sütőlapátra tette a szakácsné - a munkába másnak belekontárkodnia tilos volt -, miközben a férficseléd elkotorva a kemence belsejéből a parazsat, szép tiszta helyet készítve elő a kenyereknek. Miután megsült a tészta, a szakácsné szakszerűen valamennyi tetejét vizes kefével kente meg, hogy ropogós legyen. A kihűlt kenyereket a „kastély" konyhájában lévő speizba vitték át, hol vászonnal takarták le. Mindezek után a szakajtóból kiszedett mara223