A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)
SZEKRÉNYESSY Attila: Egy borsodi udvarház története (Szekrényessy Árpád élete)
így fenyők, nyírek, kőrisek - a Bódva két partjára pedig - topolyák (nyárfa) és jegenyék telepítésével vetette meg a park alapját. A kastély háta mögött húzódó nagyobb díszpark, az ún. belső park legreprezentatívabb része három, párhuzamosan futó sétaút közepén elhelyezkedő, mintegy 25-30 méter átmérőjű körsétány volt. A szép virágokkal beültetett kör közepén állt az 5-8 méter átmérőjű kerek kő szökőkút, melynek medencéjében aranyhalak úszkáltak, vízsugarai pedig egészen magasba szöktek. E szökőkút a környék földbirtokos-csemetéi számára mindig nagy élményt jelentett. Különösen szerették a „nagy attrakciót", 47 mikor bemutatták Szekrényessyék a vízsugarakon táncoló színes labdákat. Bárczay Róza (1905-1909), ezekre az esztendőkre így emlékszik. „Szekrényessy Berta néninek volt mindenféle színes üvege, azokon keresztül nézegettük a kertet és a szökőkutat" . A * A belső park egy központibb díszhelyén ismeretlen eredetű - minden bizonnyal mészkőből faragott - kerti díszszobor is állt. Az ősfák csoportját helyenként gyepes, virágos tisztások í 11. nyírekkel és bokrokkal tarkított ligetes részek tették változatossá. Kedvelt visszatérő nemes virága volt a „kastély" hölgyeinek a rózsa, mely felbukkant a park pihenő kőpadjai tövében, de illatos virágaival körbeölelte a romantikus szép faoszlopokon nyugvó szaletli szellős épületét is. A belső park mögött következett az udvarház gyümölcsös- és konyhakertje. Itt az egyik kertész irányítása mellett folyt a gazdálkodás. Ez idő tájt különlegességszámba menő nagy mennyiségű ringló, veres és úgynevezett „durkó" szilva valamint sóvári és jonatán alma értékesítése a miskolci piacon történt. Ezeken túl fellelhető volt még a vérbélű és téli körte s egy bordó termésű hatalmas eperfa, melynek gyümölcse kenyérrel a cselédség kedvelt reggeli eledelét képezte. 49 A gyümölcsöst a mögé kanyarodó Bódva vize zárta le. Az udvarház másik jelentős területe az ún. külső park, mely a Bódva hídfője és a mosóház között terült el, egészen a „kastély" toronymagasságáig és le a vízpartig. Esztétikai funkcióján túl feladata volt a Bódva hidján közlekedők szeme elől elrejteni az épületet és a strandot. Az ősfák alatt három-négy, fehérmurvával leszórt, egymásba fűződő körsétány vezetett a fürdőig. Itt fából készült öltözőház állt, az állandóan friss homokkal felszórt mesterségesen kialakított partszakaszon. A terep több csónak kikötésére is alkalmas volt. A folyó „kastély" felőli oldalán sűrű egymásutánban jegenyék álltak őrt, méltóságteljesen susogva a szélben. A külső park növendék fenyőit karácsonytájt különösen a falubeli gyerekek dézsmálták előszeretettel. Ezen időszaki tolvajlások felett az uraság rendszerint szemet hunyt. 50 A kastély körül található valamennyi növényt egy ló energiájával működtetett korszerű szivattyú öntözte a Bódva friss vizével. 51 E technikai bravúrnak számító megoldás előtt egy Szuesik nevű lajtos cseléd szekerezte fel a szükséges vízmennyiséget a folyóról. 52 A ház utcai homlokzata és a Borsodi út közötti zöld területen feküdt az udvar. Ide az útról szabad behajtása volt az érkező úri fogatoknak, a jobbra eső mosóház és a bal oldali melléképületek között. A zömök mosóházzal szemben állt egykor az udvari kút, amely döntően ezt az épületet és a konyhát látta el friss vizével. Kerekes rendszerrel működött, fölötte csinos kútházzal. Az udvar közepén feküdt a már említett, rózsákkal teli „nagy groupp". Tőle jobbra, a kis- és nagyszalon ablakai alatt, öreg szelídgesztenyék árnyékában elegáns fonott ülőgarnitúra állt. Feladata a fogatolásra várakozó háziak kényelmét szolgálni. 220
