A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

SZEKRÉNYESSY Attila: Egy borsodi udvarház története (Szekrényessy Árpád élete)

Innen jobb kéz felé nyílt egy vendégszoba, mely ablakával az udvar virágágyaira tekintett. A bejárati ajtó túloldalán - szintén az udvarra néző ablak mögött - az előszobából balra nyíló hálószoba helyezkedett el, szépmívű antik ágyával, finom 18. századi toalettasztalkával, meisseni mosdótállal, s az éjjeliszekrénykéken ezüst gyertyatartókkal. A sarokban bécsi barokk öltözőszekrény, telve Szekrényessyné finom atlasz, brokát és selyem estélyi toalettjeivel, s a nagyságos úr zsinóros huszáregyenruhájával, s prémes díszmagyarjával. A Ragályi Tamás-féle átalakított kúria középrészén - a belső parkra eső szép kilátással - helyezkedett el a tágas, elegáns ebédlő. Letűnt idők vigalmait, boldog lakomák helyszínét jelentette ez a kellemes szoba. Fehér abroszok fölé hajoló, kigyúlt arcú megyei nemesek egymásra találását, nehéz fűszerillatú ebédek, vacsorák évszázados ismétlődését. Sűrű viaszgyertyák hevétől, s testes boroktól átizzott levegőjű hajdan volt estéket, suhogó cselédszoknyák hangját, ezüstök csillanását, poharak csengését, palackban táncoló tokaji aranylását, ezüst kandeláberek méltóságát, szuszogó bajuszos nagyurak, s csipegető dámák kavalkádját. A baloldali épületrész, a hálószobán túl az udvarra néző kis vendégszobával, mögötte elhelyezkedő korszerű fürdőszobával (e korszakban igen ritka még a fővárosban is), toalettel, s az ugyancsak parkra tekintő, de a gazdasági épületekhez közel eső cselédszobával folytatódott. Praktikumból a cselédszoba mögötti udvari traktuson lévő konyha közös ajtóval ősszenyílt. A nagy gazdaságnak és vendégjárásnak megfelelő tekintélyes konyha, szép világos helyiség volt. Ablakával az udvar öreg diófájára tekintett. Tisztára súrolt bordó-fehér kövezetén hatalmas rézzel borított munkaasztal állt. A padlóból nyíló csapóajtót mívesen faragott fakorlát övezte, mely az óriási uradalmi pince mélyébe nyílt. Célszerű, ugyanakkor kedélyes helyiség benyomását tette az idáig merészkedő látogatóra. A falakon Bizell Margit tizenhárom darabos Wilhelm Busch meséjét ábrázoló dísztányérjai ill. Szekrényessy Berta árnyképes mesetányérjai díszlettek. Szép régi veretes vörösréz edények tucatjai sorakoztak a polcokon, melyeket alkalmanként három-négy nőcseléd tisztogatott az udvaron, jókedvű énekük távolra hallatszott: „Kiöntött a Bódva vize messzire...". A Szekrényessy-kúria jobb oldali szárnya, mely nem véletlenül az ebédlővel volt határos, a ház úri jellegét hangsúlyozta. Innen nyílt az ún. kisszalon, mely ablakával a virágba borított udvarra tekintett. Falait szép bordűr fedte, berendezése zömében a Szekrényessy család 18-19. századi reprezentatív bútoraiból állt. Központi darabjai biedermeyer ülőgarnitúrából, klaszszicista szekreterből, s szép üveges vitrinből tevődött össze. A falakon kisebb történeti metszetek és olajképek lógtak, világításul finomművű ezüst kandeláberek szolgáltak. A kézi csomózású vastag szőnyeg futó ornamentikája a kétszárnyas ajtó felé terelte a szemet, melynek felnyitásával kitárult a látogató előtt a „kastély" legreprezentatívabb helyszíne, az ún. nagyszalon. E helyiség három irányból kapta természetes fényét. Egyrészt látni lehetett az udvar eleven növényeit, de pompás kilátás nyílt a külső park ősfenyőire, s a mögöttük hömpölygő Bódvára, valamint harmadik irányként a belső park rengetegére, s az előtérben őrt álló zömök toronyra. A nagyszalon berendezése csupa patinás, Mária Terézia-korabeli barokk bútor, mindössze az ülőgarnitúra biedermeyer itt is. A komódon két szép barokk ezüst szamovár, díszes zenélő óra a 19. század elejéről, mind-mind Szekrényessy-hagyaték. A szőnyeg bársonyába oroszlánkörmökkel kapaszkodó asztalon gyönyörű rokokó díszes ezüst cukortartó pihent. 218