A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

TAKÁCS László–KOVÁCS Zsolt: Az „úrbéri pátens” végrehajtása Baktán és Kétyen

dűlőket, a földeket. Ez utóbbi eseményre a mérnök, a törvényszéki szakértő és a községi elöljárók jelenlétében került sor. Eszerint első osztályba tartoztak, tehát a falu legjobb földjei voltak a következő dűlők: Alsó mező, mind a három Kenderföld, a Zsidó temető, a Nagy csér, a Babar alja, az Agyagos földek, a Rózsás-dűlőnek azon déli része, mely a bereti határtól északra volt, az Istenhegynek a keleti része a Ternye legelőtől, a Dudvás csér, a Csorda kapu, a Vagyos alja-dűlő déli és keleti része, az Ártányhát, a Vagyos sark, az Oltvány, a Nemes földek, a Malomszög, a kéki határ menti földek, az Oldal földek, a Pusztaszőlő északi csúcsa, a Templom oldal és a Borsószer. Ezek a földek voltak a legtermékenyebbek és ezek feküdtek a legközelebb a faluhoz. Második osztályba sorolták a következő területeket: a Babar ortást, a Rózsás-dűlő északnyugat felé terjedő többi részét, a Guba földeket, a Hegedüst, a Kis kölest, mely a Rigós gyepre lemenő vízmosásig terjedt, az Istenhegynek a nyugati részét, a Forrásfejnek az árok által elválasztott keleti részét, a Lápaföldeket, a Lesekút földek déli és nyugati részét, a Kerekerdő földek nyugati oldalát, a Paprét földek északnyugati részét, a Pusztaszőlőnek az 1. osztályból kimaradt többi részét. A legkisebb termékenységü, a falutól távoli, jórészt meredek fekvésű és nehéz munkát igénylő földek kerültek a 3. osztályba. Ide tartozott a Kisrigós, a Hosszú köles, a Forrásfej nyugati része, a Vagyos aljának a nyugatra eső része, a Kalme, a Kurták, a Lesekút földekből a korábban nem említett területek, a völgyön keresztül keletre fekvő Lese földek, a Kerekerdő földek keleti oldala, a Sűrűföldek, a Paprét földeknek a Cseresnyés felé fekvő része, a Belső cseresnyés a Bátorba járó útig, a Gagyi cseresnyés és a Sűrű alja. A réteket ugyancsak osztályozták. Azokat, melyeket szántóföldnek használtak, a szántóföldi besorolás szerint értékelték. Azok kerültek az első osztályba, melyek fekvésüknél fogvájó helyen voltak, kétszer kaszáihatók és dúsabb füvet adtak, 800 négyszögölön 1 szekér szénát. A második osztályba került rétek szárazabbak voltak, 900 négyszögölön adtak egy szekér szénát, és távolabb helyezkedtek el a településtől. Az első osztályba tartoztak az Alsó rétek a bereti határ mindkét oldalán, a Babarés a Felső rétek. Második osztályba kerültek a falu felett fekvő Kis rétek, a szőlők közt fekvő Falu rétje, a Kisrigós földek és a Guba földek alatt fekvő rétek, az Alsó rétek helységtől kezdődő részei a patak mindkét oldalán és a Paprét földek felett levő pap- és rektor rétje. A legeltetést a kevés gyeplegelőn, részint a művelés alatt nem lévő földeken végezték a lakosok. A Ternye nevű legelő jó tulajdonságokkal rendelkezett, jó apró füvet termett, s néha csak nagy szárazság esetén égett ki. A szőlők közt lévő gyep a falutól távolabb feküdt. Ez is jó füvet adott, s szántónak - hasonlóan a Ternyéhez - is jó volt, de csak második osztályzatot kapott. A baktaiak legeltettek a közös erdőkben is, de az ott lévő fű silány volt. Valamivel több fű a Vagyos és a Czerkó domb erdőrészek között termett, mivel ott ritkább volt az erdő. A Babargaz sarjadékos volta, a Rigós a növendék fák miatt volt legeltetésre alkalmatlan. A Czikora erdőben favágások voltak, ezért a törvény szerint legelőül nem szolgálhattak. A Vagyos és Czerkó domb nyugati része, a Lesefej, Som völgy, Cseresnyés, a Középbérc és a Sűrű nevű erdőben a fák árnyéka miatt a fű nem nőtt meg, így gyakorlatilag legeltetni ott nem lehetett. A szántók, rétek, legelők és erdők osztályozása, felmérése után megindult az egyezkedés a felperesek, tehát a birtokos urak és az alperesek, a falu volt jobbágyai, zsellérei között. Tárgyalás tárgyalást követett. A birtokosokat - Gálos Andrást, 190